Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Izráel vétkei 2,6-16

könyörtelenség és embertelenség, mint az előzőkben felsorolt háborús bűnök. Vagy ahogyan apa és fia a rabszolganővel bánik (Izráelben a Törvény a rabszolganőket is védte, 2Móz 21,7 — 11), nemcsak a házasság és a családi élet elleni bűn (3Móz 18,7.15; 20,11), hanem az emberi méltóság meggyalázása is. Nemcsak a háború, hanem a legkisebb hatalmi pozíció is alkalmas lehet arra, hogy az embert kivetkőztesse emberségéből, hogy kihasználva a hatalom adta lehetőséget, megalázza, elnyomja, kíméletlenül tönkretegye embertársát. A különbség a megelőző próféciákhoz képest abban van, hogy Izráel vétkét más mértékkel méri. Amit Izráelben tesznek, az nemcsak az emberekre hoz gyalázatot, hanem az ÜR nevére is. Izraelnek megvannak a maga sajátos törvényei, amelyek többek között éppen a sstegényeket védik, és amelyekről vallotta, hogy azokat az URtól kapta. Ezek a törvények sajátos ismertetőjelei voltak Izraelnek: ezek mutatták, hogy ez a nép az ÜR népe. Izráel súlyos vétke az, hogy kijátssza a törvényt, ugyanakkor külsőleg igyekszik mutatni, hogy tiszteli az URat. A szent helyeken, templomokban költik el ünnepi lakomáikat, sőt, egy régi szokást megtartva, ott is alusznak, talán valami isteni kinyilatkoztatást várva. De ezeken az ünnepi alkalmakon azt használják, amit az elnyomott szegényektől elvettek, és jogtalanul maguknál tartottak (vö. 2Móz 22,25—26; 5Móz 24,12-13). Az „így gyalázzák meg szent nevemet" mind annak az összefoglalása, amit a próféta Izráel konkrét bűneként leleplez. Az a nép, amely magát Isten népének vallja, azzal, hogy Istenének törvényét megveti, szégyent hoz Istenének nevére, azaz magára az Istenre: alkalmat ad arra, hogy az emberek ne csak ezt a népet magát, hanem Istent is gyalázzák. Nem így van-e? 9—12. A próféta még mindig nem áll meg Izráel vétkeinek a felsorolásában. De ahhoz, hogy a következőket mindenki értse, vissza kell nyúlnia a múltba, Izráel ősi hagyományaihoz. Arra emlékeztet, hogy hogyan lett ez a nép Isten népe, hogy ez a nép létét, hazáját, egész egzisztenciáját az ÜRnak köszönheti (vö. 5Móz 3,8 — 11; 2Móz 14. r.; 5Móz 8,2). Figyelnünk kell arra, hogy Ámósz ezt a kér45