Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

szám két párhuzamos mondatban fordul elő, Ámósznál pedig az egész egyetlen mondat, egy állítinánnyal. A legutolsó, Izráelre vonatkozó ilyen mondásnál (2,6—8) azonban valamire fel kell figyelnünk: ott nem egy bűnt nevez meg, nem hármat, nem is négyet, hanem hetet. Ez azonban három és négy együtt! Az utóbbi időben egyre több írásmagyarázó így értelmezi ezt a többi szám-mondástól annyira különböző próféciát. Az ugyanis közismert, hogy a hetes az Ószövetségben szimbolikus szám: az egészet, a teljességet jelenti. Ezzel az írásmagyarázat ugyanazon az úton halad, amelyen már Luther is járt, aki a héber szöveg szó szerinti fordításából („három és négy"), meg az Ószövetség (különösen is 3Móz 26) szimbolikus hetes számából arra következtetett, hogy „ez a szám a teljességet jelöli: úgy vétkeztek, hogy megmaradtak benne és nem is ismerték fel a bűnt". Ahol tehát nincs felsorolva hét vétek, ilyen totális értelemben kell vennünk a mondást. Az egyes próféciák közelebbi vizsgálata még inkább meggyőz ennek az értelmezésnek helyessége felől. Ezekben a különleges prófétai mondásokban figyelnünk kell a „vétek" (pesa') szóra is. Ámósz ezzel a szóval jelöli összefoglalóan azt, amit rossznak tart, ami miatt szót emel. A szó maga nagyon régi, még az Izráel előtti korból származik. A Tóra (Mózes öt könyve) legrégebbi elbeszélő rétegeiben már szerepel (lMóz 31,36; 50,17), de a törvényekben csak egyetlen egyszer találjuk (2Móz 22,8). Régebben azt gondolták, hogy ennek a szónak az alapjelentése a „lázadás". Az ide vonatkozó szövegek vizsgálata során azonban kiderül, hogy a Tórában ez a szó a tulajdon ellen elkövetett vétek összefoglaló fogalma, a bölcsesség-irodalomban pedig, ahol gyakrabban fordul elő, kizárólag az emberi közösség elleni vétket jelenti (pl. Péld 10,12; 17,19; 28,24 stb.), Ámósznál a tulajdon és személy ellen elkövetett vétkek összefoglaló fogalma. A pesa' szó kimutathatóan az izráeli törzsi szájhagyománynak ugyanarról a területéről származik, ahonnan a szám-mondások. Ha részleteiben vizsgájuk azokat a konkrét cselekedeteket, amelyeket Ámósz ezzel a szóval foglal össze, megállapíthatjuk, hogy minden esetben olyan személy és tulajdon ellen elkövetett vétkekről van szó, amelyek tudatosan sértik a közösségi viszonyt, sőt tönkreteszik a közösséget, tehát politikai és társadalmi bűnök. 28