Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

írott jegyzék. Ezek az ún. samáriai osztrakonok. Belőlük nemcsak a korabeli írásról, személynevekről, földrajzi nevekről és törzsi beosztásról értesülhetünk, hanem valamennyit következtethetünk a II. Jeroboám korabeli kormányzási rendszerre is. Mivel a király uralkodásának éve is meg van jelölve rajtuk, pontosan megállapíthatjuk, hogy ezek a Kr. e. 770—769. évekből való olyan olaj- és borszállítmányok jegyzékei, amelyeket a királyi udvar kapott, talán adóképpen, de az is lehet, hogy ezek a cseréptáblák az ún. koronauradalmak jegyzékei voltak. Az első osztrákon szövege pl. ez: „A 10. évben. Semarjának böér-jámból, 1 kancsó óbor. Elisá fia, Pega 2;... fia Uzza, 1; Elibá, 1; Elisá fia, Baalá, 1; Jedajá, 1." Egy 1933-ban talált jegyzék arról szól, hogy egy bizonyos Báruktól árpát rendeltek. Ezekből a jegyzékekből arra következtethetünk, hogy talán megpróbálták az országot egy salamoni mintára szervezett adminisztratív rendszerrel kormányozni. Arra vonatkozólag azonban semmi adatunk nincs, hogy az állampolgárokra adó vagy más formában milyen terhek estek. A leletekből többet nem lehet megállapítani a társadalmi helyzetre vonatkozólag. Annál részletesebb és konkrétabb képet kapunk II. Jeroboám korának társadalmáról Ámósz könyvéből. Ámósz próféciáinak döntő többsége a társadalmi problémákkal foglalkozik, csupán a szomszédos népekről szóló próféciák (1. r.), a látomások (7. r.) és a könyv záró szakasza (9. r.) nem tartalmaz társadalmi utalásokat, bár a látomásokban felfedezhetünk ilyen vonásokat is. Ámósz próféciáiból kiderül, hogy a korabeli izráeli társadalmat a gazdagság és szegénység végletei közti megrázó ellentét jellemezte. A próféciákból megtudjuk, hogy kik a gazdagok, melyek az uralkodó osztályok. Nem mindig illeti ezeket külön névvel, sokszor csak következtethetünk szavaiból arra, hogy kikről beszél. Tkp. helytelen is így meghatározni, hogy kikről beszél, mert Ámósz nem egyszerűen róluk beszél, hanem hozzájuk szól. Ezeket a gazdagokat szólítja meg, és mond kritikát fölöttük. Nagyjából három csoportra oszthatjuk Ámósz próféciái alapján ezt a társadalmi réteget. Először különösen éles hangon szól a főváros polgárairól, köztük még külön az ország vezetőiről (3,9 — 12; 6,1). A másik csoportot az uralkodó osztály azon tagjai alkották, akikre az igazságszolgáltatás volt bízva (5,10—13), a harmadikat pedig az ebben a korban különösen is meggazdagodott kereskedők (8,4—6). 15