Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kereskedők vétkei 8,4-14

koztatása (lSám 3,1). Az ilyen időszak mindig a szenvedés ideje volt. Ámósz próféciája egy ilyen időszak eljöveteléről szól. Ez talán rosszabb lesz, mint maga az eljövendő pusztulás. Csak az emberiség legszörnyűbb szenvedéséhez, az éhínséghez tudja hasonlítani. Éhség és szomjúság lesz ez: a lélek éhsége és szomjúsága Isten igéjére. Akkor fognak rájönni, hogy mit veszítettek, amikor azt mondták a prófétáknak: ne prófétáljatok. A büntetés igazi nagyságát az jelzi, hogy az ÜR maga hallgat el majd abban az időben és ő maga ébreszti fel újra az éhséget és szomjúságot az igére. Csak a próféta és Isten népe tudja, hogy ez valóságos, testi-lelki kín. Joggal szólaltatták meg a későbbi időkben, szólaltatják meg ma is ezt a próféciát, intésül arra, hogy amíg szól az ige, becsülje meg mindenki, tekintse Isten kegyelme idejének azt, amikor hallgathatja az igehirdetést. Figyelmeztetés ez a prófécia: az is Isten kegyelmének ideje, amikor haragos hangú, vétkeket leleplező és elítélő igék hangoznak, amikor a próféta Isten közelgő ítéletét hirdeti, mert a legnagyobb büntetés Isten népe számára az, ha az ÜR elhallgat. Izráelben Ámósz után még egy próféta működött: Hóseás. De az ország utolsó tizenöt évében már nem volt próféta az északi országban. Az Ámósz és Hóseás próféciáit tartalmazó iratokat úgy „menekítették" át Júdába, Izráel csakugyan prófétai ige nélkül maradt. Ebből azoknak kellett tanulniuk, akik a másik országban megmaradtak Isten népéből, akik aztán a késői utódokra hagyományozták a próféták igéit. Még egy „azon a napon" kezdetű ige is kapcsolódik ehhez a próféciához. Ez azoknak a fiataloknak a szenvedéséről szól, akik az idősebb nemzedék hűtlensége miatt nem tanulták meg az igaz Isten tiszteletét, hanem csak valamiféle formális tradíciót ismertek, amelyben „Dán Istenére" esküdtek, és a beérsebai zarándoklatot tartották tiszteleiben. Egyes írásmagyarázók szerint ez a prófécia egészen független a megelőzőktől, inkább háborús veszedelemről, valóságos testi szomjúságról szól. De azt nem tarthatjuk véletlennek, hogy a könyv egybeszerkesztői éppen ide tették ezeket az igéket is. Itt ez a prófécia, amely egyébként csak eggyel növelné az Izráel pusztulásával fenyegető igéket, azokra irányítja tekintetünket, akik Izráel gyülekezete és az egyház számára is a legdrágábbak: a fiatalokra, a jövő gyülekezetére. Mai összefüggésében a prófécia arra figyelmeztet, hogy szomjúság támad az ÜR igéjére azokban a fiatalokban is, akik esetleg már 140