Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kereskedők vétkei 8,4-14

A régi próféciák új színezete abból adódik, hogy a próféta a kereskedők csalását leplezi le: a gabonát meghamisított, kisebb vékával mérik, tehát kevesebbet adnak, mint amit a mérték mutat, a pénz leméréséhez pedig nehezebb súlyokat használnak, tehát több pénzt kapnak. Ráadásul az áruval is csalnak: a törmelékes, hulladék gabonát adják el a szegényeknek, akik kénytelenek a silány árut is megvenni, hogy legyen ennivalójuk. Pedig akkor már ismert volt a törvény, amely éppen a kereskedőket kötelezte becsületességre: „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Pontos, hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ŰR ad neked. Mert utálatos az ÜR előtt, Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisan cselekszik" (5Móz 24,13—16). A prófécia azonban nemcsak arra mutat rá, hogy a kereskedők megszegik ezt a törvényt, hanem arra is, hogy ezzel hogyan teszik tönkre azokat, akiknek már úgyis alig van valamijük. Még élesebb hangot kap a prófécia azáltal, hogy leleplezi a kereskedők gondolkodását: annyira kapzsiak, hogy már a Törvény által előírt ünnepekben is meggazdagodásuk akadályát látják. Alig várják, hogy elmúljon a szombat vagy az Üjhold-ünnep, és újra kinyithassák raktáraikat, üzleteiket, hogy folytathassák a kereskedést. Ha ehhez még számításba vesszük, hogy éppen Ámósz tanúsága szerint megtartották a pompás és gazdag istentiszteleteket (4,4—5; 5,21—24), akkor azt is megértjük, hogy a képmutatásuk is lelepleződik, bár ezt így nem teszi szóvá a próféta. Még egy kortörténeti adalékra is fel kell figyelnünk. A kereskedők ilyen gondolkodása bizonyos mértékben már a szekularizáció jeleit mutatja a Kr. e. 8. századi Izráelben. Nyíltan nem merik ugyan megszegni az előírásokat, de már jelentkezik az a gondolat, hogy az ünnep és a szombat, legalábbis a szigorú és pontos megtartása ennek a törvénynek, fölösleges, az üzlet ennél fontosabb. Mivel pedig ebben az egyéni haszon, a meggazdagodás vágya jelentkezik, érthető a prófécia gúnyos hangja: alig várják az ünnep elmultát, hogy tovább csalhassák az embereket. Nem valószínű, hogy szerkesztési hiba folytán kerültek a könyvbe hasonló jellegű próféciák. Arra se kell gondolnunk, hogy későbbi átdolgozások folytán „variáns" szövegekkel van dolgunk, amikor ilyen próféciákkal találkozunk. Inkább azt kell észrevennünk, hogy a gazdagok és szegények ellentéte, a szegényeknek az uralkodó 136