Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kereskedők vétkei 8,4-14

osztály általi kizsákmányolása akut problémává vált Ámósz korában, és a próféta többször és többféleképpen tette szóvá, leplezte le azok bűnét, akik csak a maguk meggazdagodására, jólétére gondoltak. A gyülekezet is azért őrizte meg, és adta tovább ezeket a próféciákat, mert úgy tapasztalta, hogy az Ámósz által leleplezett és ostorozott bűn azután is jelentkezett, hogy Izráel előkelői már elvették méltó büntetésüket. Ez az évezredeken át megmaradt prófécia a mai napig leleplezi a kizsákmányolás, önzés, kapzsiság bűnét, nemcsak azokét, akik ténylegesen gyakorolják, hanem azokét is, akik eltűrik, vagy támogatják ezt a bűnt. Sose felejtem el 7—8. A büntetésnek ünnepélyes esküvel történő bejelentése anynyira természetesen hozzátartozik a megelőző próféciához, hogy a legtöbb kommentár azzal egy egységnek veszi. „Jákób büszkesége" itt maga az ÜR, aki ismét önmagára esküszik (vö. 4,2; 6,8). Az ünnepélyes eskü azért megdöbbentő, mert azt jelenti, hogy erre a vétekre nincs bocsánat. Az ÜR a kizsákmányolt, tönkretett, rabszolgává lett szegények mellett áll, a gazdag kereskedők eljárását megbocsáthatatlan bűnnek mondja. A „sose felejtem el tetteiket" azonban túlutal a Kr. e. 8. századi izráeli kereskedők vétkén. Az ünnepélyes eskü szinte „idő fölöttivé" lesz. A mindenkori gyülekezetnek szóló üzenet ez: az ÜR a legsúlyosabb vétekként bélyegzi meg azt, ha embereket megfosztanak az emberi élet elemi feltételeitől, ha tönkreteszik, kizsákmányolják őket, vagy pláne, ha már nem is veszik emberszámba, hanem adásvétel tárgyául szolgáló árucikknek tekintik őket. Csak még súlyosbítja ezt, ha olyanok követik el, akik az URat büszkén Istenüknek vallják. A „soha" azt jelenti, hogy utólag sincs semmi mentség az ilyen vétekre, és a jövőben se adódik olyan helyzet, amikor ez megengedhető lenne. A földrengés, amelyre a prófécia utal, jele az ÜR haragjának. A természethez közel álló ember számára magától értődő volt ez. Vannak, akik ennek a mondatnak a formájából, abból, hogy kérdés, arra következtetnek, hogy itt a már bekövetkezett természeti katasztrófára történik utalás ilyesféleképpen: hát nem volt igaza az ÜRnak, hogy megrendítette a földet? Ebben az esetben arra 137