Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A kiutasítás 7,10-17
legalábbis ezt sejteti az a megjegyzése, hogy az ország „nem tűrheti tovább" Ámósz beszédeit. A följelentés mégis meghamisítása annak, amit Ámósz hirdetett. Bétel papja kiemeli a próféciákból azt, ami fenyegeti a királyt és az országot. Ezzel a felségsértés és a hazaárulás vádjának bélyegét nyomja rá a prófétára. De elhallgatja azt, hogy ez a próféciák vége, a büntetés ígérete olyan bűnökért, amelyet ő nem említ, pedig a próféciák súlypontja a felső társadalmi rétegek, osztályok bűneinek leleplezése. A papnak, a Törvény ismerőjének és tanítójának tudnia kellett, hogy mi a próféta igazi mondanivalója. A tudósításnak ez az első része arra a tragédiára mutat rá, amelyet Isten választott népe később is többször átélt: a hatalommal bíró templomi funkcionáriusok elnémították a prófétákat, mert könnyű volt, mindig könnyű, megértetni a hatalmon levőkkel, milyen veszélyt rejt rájuk nézve a társadalmi bűnök ostorozása, és az a fenyegetés, hogy Isten nem hagyja büntetlenül az ilyen vétkeket. Nem prófétálhatsz 12—13. A tudósítás következő része sok kérdést ébreszt. Nincs szó arról, hogy mi lett a följelentés eredménye. Lehetséges, hogy Amacjá éppen azt az utasítást kapta a királytól, aminek végrehajtásáról tudósít ez a két vers? De arra is lehet gondolni, hogy Amacjá valami okból meg akarja menteni a prófétát a biztos halálbüntetéstől, mert a feljelentést hivatalból meg kellett tennie, de valójában nem akarta a próféta vesztét. Esetleg az is elképzelhető, hogy hiába várta a királyi utasítást, Jeroboám valami okból nem akart válaszolni, és így Amacjá önállóan döntött. Legvalószínűbbnek mégis az látszik, hogy a bételi pap a király utasítását hajtotta végre. A júdai prófétát „kitoloncolja", talán azért, mert a király nem akar konfliktusba keveredni egy júdai próféta kivégzése miatt a szomszédos testvérországgal. Bizonyos azonban, hogy ez csak a mi problémánk. Azok, akiktől a tudósítás származott, elsősorban a puszta tényt akarták közölni: Amacjá megtiltotta, hogy Ámósz tovább prófétáljon. Megismétlődött, ami már annyiszor megtörtént Izráelben: az ÚB prófétát küldött, „Izráel fiai" pedig ráparancsoltak a prófétára: ne prófétálj ! Ámószt is elérte az, amiről maga is beszélt (2,12). De hogy ez 122
