Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Az elbizakodottak 6,12-14

helyességének igazolását látták abban, hogy II. Jeroboámnak sikerült újra visszaszereznie egy jókora területet Dávid egykori nagy birodalmából. A próféta szándékosan választja ki a két város nevét a meghódított határvárosok listájából. Lódebár azt jelenti: semmi, említésre se méltó. Karnajim: szarvak; ami a hatalom és erő jelképe volt. Így, bár mindkét város valóban létezett, nevük alkalmat adott arra, hogy rámutasson Izráel politikusainak rövidlátására, és elmondja ezt a prédikációt, amely valószínűleg ismét „jaj"-jal kezdődött. A prófécia egyik jellemző vonása Ámósz nagy politikai tájékozottsága. Meglehetősen jól ismeri korának erőviszonyait, és olyan veszélyre utal, amelyről kortársai nem tudnak vagy nem akarnak tudni. Egy ellenséges népről szól, amely az egész országot meg fogja szállni. Itt nincs megnevezve a hódító hatalom, de a próféta jól látja, hogy akármelyik győz majd a nagy riválisok közül, nem elégszik meg a Mezopotámia területe fölötti uralommal, hanem behatol a palesztinai térségbe is, és nem fogja megkímélni Izráelt. Izráelről, az ÜR népéről lévén szó, a próféta nemcsak a rövidlátó politika ellen emel szót, hanem ezzel egyidőben azt is szóvá teszi, hogy a samáriai vezetők így beszélnek: a magunk erejével foglaltuk vissza azokat a városokat. Izráelnek nem lenne szabad így beszélnie, nem lenne szabad az eseményeket úgy szemlélnie, hogy kihagyja a számításból az URukat. Ha ez a terület-visszaszerzés csakugyan egyedül az ő művük, kimondták maguk fölött az ítéletet, mert az ÜR nélkül vagy az ÜR akarata ellenére cselekedtek. A próféta a történelem eddig végbement és ezután várható eseményei mögött egyaránt ott látja a Seregek URát, aki most is keményen megbünteti elbizakodott népét. Ez próféciájának másik jellemzője. A kettő Ámósznál, majd a későbbi prófétáknál is, mindig együtt van. Az, hogy a történelemben Istent látja cselekedni, nem azt jelenti, hogy próféciái politikai, történelmi ismeretek és megfontolások nélkül születtek. Ámósznak éppen ez a józan politikai és történelmi látása bizonyítja, hogy Isten a történelemben embereken keresztül valósítja meg akaratát. Ügy kormányozza a világot, hogy a világban államférfiak, politikusok és hadvezérek vannak, és ezek irányítják a népek sorsát. Ezek az emberek pedig nem holt eszközök, passzív résztvevői a történelemnek, hanem partnerek, Isten munkatársai, akár tudják ezt, akár nem, éppen ezért felelősek is azért, ami rájuk bízatott. 105