Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Viharfelhők 6,8-11

minden kincset, amelyet gazdáik összeharácsoltak. De a kis házak is összedőlnek, teljes lesz a pusztulás, és ezzel megint azt sejteti, hogy nemcsak a nagy vétkesek, hanem a kisebbek is velük pusztulnak. Az is lehet, hogy a prófécia ellenséges sereg támadására, ostromra, a város elfoglalására utal. Ókori domborművek is tanúsítják, hogy az asszír katonák a legyőzött, elfoglalt város falait és házait csákányokkal a földig rombolták. A későbbi iratok részletesen tudósítanak arról, hogyan rombolták le Jeruzsálemet a babilóniai katonák (2Kir 25,8-10; JSir 2,2-9; 2Krón 36,18-19). A súlypont azonban az, hogy Samária teljes pusztulása, a házak rombadöntése, törmelékké zúzása az ÜR parancsára történik. Akár földrengés, akár ostrom következik, egyikről se mondhatják, hogy tragikus véletlen, vagy rosszindulatú, gonosz ellenség műve. Samária nem azért fog elpusztulni, mert váratlanul éri a földrengés, vagy mert nem készült föl eléggé a háborúra. Legalábbis éppen ők nem mondhatják ezt, nekik tudniuk kell, hogy az ő Istenük haragja zúdul rájuk, mert ő utálja kevélységüket, gyűlöli palotáikat. És mindezt előre megmondta Ámósz, az ÜR prófétája. Figyelmeztette őket az ítélet közelgő viharára. Azok pedig, akik Izráelben túlélték Samária pusztulását, az ország bukását, megőrizték ezeket a próféciákat, hogy a késői utódok jól megjegyezzék: veszélyes dolog a jólét hamis biztonságában ringatózni, különösen is akkor, ha az a jólét mások kárára szerzett gazdagságból ered. 102