Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

3. Főrész. Gyakorlati intések a helyes keresztyén életfolytatásra

53 hitünk cselédjeivel. A belmisszió munkakörének különböző ágai az apostol e megállapítását joggal írják zászlóikra. így a gyámintézet is. így folyik egyik gondolat a másikból. Abból indult ki, hogy a lelkivezetőket támogassák. Ezután az egyetemes, majd a különös értelemben vett jó cselekvést hangsúlyozta hitünk cselédeivel szemben, akik, mint cselédek, tehát szegények erre rászorulnak. Ezzel szépen záródik le a levél a gyakorlati kegyességre való utalással. A nagy kedélyhullámzásnak vége. Lehiggadt, nyugodt hangon adja meg záró utasításait. Befejezés. Saját kézírású üdvözlet. Áldáskívánás: VI. 11—18. v. 11,12 „Nézzétek, milyen nagy betűkkel írtam a saját kezemmel. Azok, akik testben akarnak tetszelegni, kényszerítenek titeket a körülmetél13 kedésre, csakhogy Krisztus Jézus keresztjéért ne üldöztessenek. Jóllehet még maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, de titeket mégis szeretnének körülmetélni, hogy a ti testetekkel dicseid kedhessenek. Én azonban nem akarok mással dicsekedni, ha csak nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, amely által nékem a világ 15 és én a világnak megfeszíttettem. Mert sem a körülmetéltség nem 16 használ semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés. És, akik ezen mérték szerint vándorolnak, béke rajtuk és irgalom, és 17 Isten Izráele felett. A jövőre nézve pedig senki se okozzon számomra gondot, mert én Jézus jeleit hordozom az én testemben ... 18 Ami Urunk a Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel testvéreim, ámen!" 11 A befejezésben megindult módon mégegyszer a főgondolatokat foglalja össze. Szavai; Nézzétek, milyen nagy betűkkel írok a tulajdon kezeimmel, arra utal, hogy az apostol, aki rendesen diktálni szokta leveleit, a záró üdvözlést, mintegy a hitelességnek jeleként maga szokta odaírni. Az utalás, hogy milyen nagy betűkkel ír, arra vonatkozik, hogy nem volt valami szép írása; nagy, tán esetlen betűkkel ír, de ezzel is szeretetét akarja irányukban kifejezni. 12 A 12. v.-től fogva mégegyszer összefoglalóan visszatekint arra, hogy mi is a célja a hamis atyafiaknak. Az, hogy őket az evangéliom állapotából (megint) a zsidóságba, a törvény fokára visszaszorítsák. Nem a lelki, hanem a külső, testi változás a fő előttük. Lássák meg ebből is, hogy milyen méltatlan szerepre vállalkoznak, amikor ilyen emberek tanítványai akarnak lenni, ahelyett, hogy 13 megtartanák azt, amit Pál mond nekik. Ha külsőleg sikerült őket zsidókká tenniök, akkor ezen hamis atyafiaknak nem kell attól tartaniok, hogy az igazi zsidók üldözni fogják őket; tartózkodjanak tehát e megalkuvó, félemberektöl, akik a legnagyobb dolgokban is az emberek tetszését keresik, valójában azonban maguk sem tartják meg a törvényt, amint nem is lehet, és ezért balgaság megint a tör14 vény alá visszavágyódni. Velük szemben magára utal. Ö nem akar velük dicsekedni. Általában emberekkel nem akar dicsekedni. Egyedül Krisztus keresztiével De itt is a dicsekvés a boldog bizonyságtevés értelmében veendő. Krisztus keresztjének, halálának, váltságerejének boldog birtokában van. Ezért halt meg a világnak, azaz a bűnnek. A bűnös, hamis világ és az evangéliom ellentétéről van szó. Nem szerzetesi eszmény lebeg előtte, mintha el akarna vonulni a világtól. Nem: a hívőnek a világban kell élnie, harcolnia, szenvednie, Krisztus szenvedésének jelét, stigmáját magán viselnie, a világ számára állandó tilalomfának lennie,