Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

2. Főrész. Őrizzék meg tisztán az evangéliomot

45 úgy kell most is szenvedniök a híveknek a test szerint való Izraeltől. De amint az Írás bizonysága szerint az igazságszolgáltatás akkor is bekövetkezett, és a szolgáló fiával együtt kiűzetett, úgy most is; a következtetés levonását a hívekre bizza: diadalmaskodni fognak, örüljenek tehát, hogy a szabadság fiai, és ne törődjenek a szolgasággal, a törvény nem lehet már úr felettük. Ellenkezőleg' űzzék ki azokat, akik félre akarják őket vezetni. Az igazi lelki szabadság és ennek következményei. Álljanak meg benne. V. 1. v. 1 „A szabadságra szabadított meg minket Krisztus. Álljatok meg hát, és ne tűrjétek, hogy megint szolgaság igájába fogjanak titeket." 1 Nem a szolgaságnak, hanem a szabadságnak a fiai a hívek, álljanak meg hát ebben szilárdan. Krisztus szabadította fel erre őket. Szabadságról, de nem szabadosságról van szó. Elszakadás a törvénytől és a bűnös élettől, de elfogadása Krisztus igájának. A keresztyén ember szabad, de mégis Krisztus szolgája; e dialektikus ellentétnek a megértése, ill. feloldása a keresztyén nagykorúság jele. Szabadságban állanak, de a szabadsággal nem élhetnek vissza. A törvény nem úr felettük, de Krisztust el kell fogadniok úr gyanánt. A szabadságról szólva az ókori rabszolga szabadításokra gondol az apostol, még pedig az ú. n. szakralis rabszolga szabadításokra. Ez rendesen valamely istenség nevében történt, úgy, hogy a felszabadítandó rabszolgáért fizetendő összeget az illető istenség számára templomi perselybe tették, és innét kapta meg az összeget bizonyos levonásokkal a rabszolga volt ura, és nyilvánította ezzel szabadnak volt rabszolgáját, aki ennek folytán úgy tünt fel, mint az illető istenségnek eladott, ill. általa kiváltott szolga, aki tehát ember helyett a jövőben istenség szolgája. Erre gondol Pál is, bár e kép annyiban sántít, mert a rabszolga felszabadításra szükséges összeget maga a rabszolga ill. hozzátartozói gyűjtötték össze, és az istenség belekapcsolása csak színleges volt, azért, hogy a felszabadítottat az igazán szabadoktól még így is megkülönböztessék, addig a híveknek felszabadítása nem történhetett emberi erővel, hanem Krisztus által, Krisztus kiontott vére által, és az által, hogy a hívek ennek folytán az ő tulajdonai lettek, jutottak tulajdonképen az igazi lelki szabadságra, amelyben meg is kell állaniok, és nem szabad a szolgaság igájába, a törvény alá visszakivánkozniok. Krisztus örömüzenete lesz hiábavalóvá, ha visszasűlyednek a zsidóságba. V. 2—12. 2 „íme én Pál mondom néktek, hogyha körülmetélkedtek, Krisztus 3 nem használ nektek semmit. De újból bizonyságot teszek minden körülmetélt embernek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. 4 Elszakadtatok a Krisztustól, akik a törvény által keresitek a meg5 igazulást, a kegyelemből kiestetek. Mert mi lélek által hitből várjuk 6 az igazság reménységét, mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet 7 által tevékeny hit. Jól futottatok; kicsoda akadályozott meg, 8 hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek? Ε rábeszélés nem attól 9,10 van, aki titeket hív. Kevés kovász az egész tésztát megkelti. Meg van ugyan a bizalmam irántatok az Ürban, hogy nem lesztek más értelemben, mint én; de, aki megzavar titeket, az kénytelen lesz ítéletét el-