Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

2. Főrész. Őrizzék meg tisztán az evangéliomot

44 sűlyedés veszélyéről. A kifejtett igazság megerősítésére pedig már veszély nélkül alkalmazható az allegorikus írásmagyarázat. Ilyen értelemben Luther is használta. 22—23 Szavaiból kiérezhető némi enyhe irónia, ök, akik a zsidóságba akarnak visszasűlyedni, az írást nem olvassák-e? Magatartásuk tehát magával az Ószövetséggel áll ellentétben. Ábrahám két fiáról szól; az egyik a szolgáló leánytól, Hágártól született, Izmael; a másik Sárától, Izsák. Megállapítása az, hogy a zsidók a szolgáló leány utódai, míg a hívek a szabad Sára fiától, Izsáktól származnak. Más szóval Pál szerint — ellentétben a zsidó büszkélkedéssel, — Izmael a zsidók, Izsák a keresztyének tipusa. (Gen. 16, 15.; 21, 2.) Test szerint Izmael is Ábrahám fia, de Izsák felette áll, mert születése isteni igéret szerint történik. (Gen. 18, 10, 14.; Róm. I. 9, 9. v.) 24 A zsidóság és keresztyénség típusát látva a két fiúban, a gondolatot még tovább folytatja, és a két anyában a két szövetségkötést látja. A Sinai hegy alatti törvényadást Hágár jelképezi, mert Hágár szolgálóleány és a Sinai hegy alatti törvényadás is szolgálatot jelentett. Még a Pál idejebeli Jeruzsálem is ehez tartozik, mert szintén a törvénynek szolgál. Ez utalás, ill. vágás Jeruzsálem judaizáló törekvésével szemben, és egyúttal utalás arra, hogy innét valók a galáciabelieket zavaró hamis atyafiak. A hasonlatot azonban nem fejezi be, bár a folytatás magától értetődő: az Újszövetség pedig Sára; e helyett bizonyos gondolatugrással szól arról, hogy a felső, tehát mennyei Jeruzsálem szabad, és ez a mi anyánk. Tehát Sára ezt jelképezi. A felső, mennyei Jeruzsálem képével többször találkozunk az Újszövetségben is (Zsid. 1. 12, 22. Jel. k. 3, 12.; 21, 2—9.; 22, 5.). Ismert fogalom a zsidóság körén belül is. (Baruch apokalipszise, Dániel végrendelete; az Ószövetségben is hallunk róla Ezs. 66.) A földi Jeruzsálem ennek csak gyenge mása. 25 A 25. v. különböző szövegformákban maradt ránk. Annyi biztosan megállapítható, hogy földrajzi megjegyzés kiván lenni. Nevezetesen arról, hogy a Sinai hegy Arábiában van, és hogy Hágár erre vonatkozik. A Hágár szó — arabul hadzsar — jelentése kőszikla; nem lehetetlen, hogy a Sinai hegység egyik csúcsának neve lehetett — napjainkban is, bár erre már befolyással volt 26 a bibliai hely. A mennyei Jeruzsálem zsidó felfogás szerint is a messiási birodalom fővárosa. Mivel Tál szerint a messiási birodalomban Krisztus alatt az ő hívei, a keresztyének vannak, tehát a mennyei Jeruzsálem mint mindnyájuk anyja, őket illeti meg. Az allegorikus kép vázlatos értelme tehát a következő: Hágár a szolgálóleány, és gyermeke Izmael jelképezi a törvényadást, a mostani Jeruzsálemet, általában a zsidóságot és ezzel a törvény alatti szolgaságot. A szabad Sára és gyermeke Izsák a hitbeli szövetséget, a jövendő, mennyei Jeruzsálemet, a törvénytől való szabadságot, a keresztyénséget. Tehát — és ez a tanúság a galáciabeüekre: Maga az Irás tesz különbséget a testi és lelki Izrael között, a zsidók és keresztyének között. És a galáciabeliek mégis megtévesztve a tévtanítóktól, az írás szellemével ellentétben a testi Izráel, tehát a szolgaság gyermekei akarnak lenni, holott már itt a földön fiai lehetnének a mennyei Jeruzsálemnek 27 A 21. v. idézetét Pál Ézs. 54, 1-ből veszi. Értelme: Ujjongj Jeruzsálem, aki most olyan vagy, mint a meddő,... tehát, ha most ilyen szomorúnak látszik is a helyzete, a gyönyörű jövendő megvigasztalhatja; épígy a most nehéz helyzetben levő hívek is gondoljanak a rájuk váró dicső jövőre. 28 A 28. v. a 26.-nak gondolatát folytatja: Ti Izsák szerint az igéret gyermekei vagytok, nem szabad tehát megint a szolgaság gyermekeivé lennetek. Tehát Ábrahám igazi fiai nem a zsidók, hfnem Krisztus hívei. 29—31 A 29—31. v. az allegória vigasztaló tartalmú lezárása. Amint egykor üldözte a test szerint született a lélek szerint születettet, tehát Izmael Izsákot,