Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
2. Főrész. Őrizzék meg tisztán az evangéliomot
42 néktek, hogyha lehetséges lett volna, szemeiteket is kivájván, nekem 16 adtátok volna. És most ellenségetek lettem, mert igazat mondok? 17 Nem javatokra versenyeznek értetek, hanem ki akarnak zárni titeket, 18 hogy érettük buzgólkodjatok. Szép dolog a jóban fáradozni minden19 kor, és nem csak akkor r ha veletek vagyok. Gyermekeim, akikért újból szülési fájdalmakat érzek, amíg Krisztus ki nem ábrázolódik 20 köztelek, nagyon szeretném, ha nálatok lehetnék most és megváltoztathatnám hangomat, mert tanácstalan vagyok miattatok." 12 Szavainak értelme, hogy gondoljanak magatartásuk szomorú következményeire, és ne engedjék magukat félrevezettetni a tévelygők által. Előttük a példa az apostol személyében, legyenek azért olyanok, mint ő, aminthogy ő is igyekezett minden tekintetben gondolatvilágukba és szívük érzésébe belehatolni. Mint 1. Kor. 4, 16.-ban, itt is mondja, kérlek titeket, legyetek utánzóim. Ha az elmélet terén volnának is bizonyos nehézségeik, ezt legyőzhetik a gyakorlat által, ha az apostol életében előttük álló keresztyén életfolytatást gyakorolják. A példaadás a legvilágosabb magyarázat. Ezt kövessék. Legyenek nevezetesen szabadok a törvénytől; eddig még nem okoztak neki nagyobb szomorúságot, amíg a tév18 tanítók meg nem zavarták őket, a jövőben se okozzanak. A megható kérés hangját még bensőségesebbé teszi az elmúlt időkre való utalás, amikor olyan odaadó szeretettel fogadták be őt, hogy nem tekintették testi betegségét, annak láttára nem köptek ki előtte a démon elűzése céljából, ill. undorból. A betegséget, főként bizonyos fajtáját mind a zsidók, mind a pogányok a gonosz démonoknak tulajdonították. Tehát már túl voltak ezen a fokon, és úgy tekintették őt, mint Istennek angyalát, sőt, mint magát Krisztus Jézust. Hogy milyen betegségről volt szó, azt nem részletezi. Egyesek II. Kor. 12, 7. alapján valami idegbetegségre gondoltak, esetleg epilepsziára, de ez nem bizonyítható; inkább az alábbi versek szerint valami szembetegségre gondolhatunk, amely talán 6, 17. alapján (Jézus Krisztus jele) kapcsolatban lehetett a megtérése alkalmával való időleges megvakulásával. Gyengélkedésének ezen idejében, amely nem tette számára lehetővé, hogy tovább menjen, hirdette közöttük az evangéliomot. Mivel 1, 6. bizonysága szerint még nem régen utazott el Galáciából, jelenlétére és szavaira tehát még élénken emlékezhetnek. Példája is bizonyítja, hogy Isten a testileg gyengéket is fel tudja használni szolgálatában, a törékeny cserépedényeket, hogy általuk annál nyilvánvalóbb legyen hatalma. 14 A 14. v. szerint nem fordultak el tőle betegsége láttára, hanem ellenkezőleg úgy tekintették, mint Isten angyalát, sőt mint magát Jézus Krisztust. Tehát személye és tanítása volt rájuk ilyen nagy hatással. Pál bizonyára megmagyarázta nekik, hogy ilyen azonosításról természetesen nem lehet szó, aminthogy annak idején Lisztrában is tiltakozott az ellen, hogy Barnabást Zeüsszel, őt meg Hermesz-Merkuriusszal azonosítsák. (Csel. k. 14, 12.) Szavai azt is mutatják, hogy mi volt tanításának fő tartalma: Jézus Krisztus, akinek az Isten angyala 15 a hirdetője már születésekor. Szomorúan mondja azonban, hogy ez az első szeretetük ideje elmúlt. Hol van hát a ti boldog örömötök? Akkor boldognak mondták magukat, és odaadó szeretetük nagysága akkora volt, hogy még a legdrágábbat, szemük világát is odaadták volna érte, ha lehetett volna, és ha 16 ezzel segíthettek volna az apostol baján. Pálnak irányukban való magatartása nem változott, ezért kérdezi, hogy vájjon tán azért lett ellenségük, mert az igazat mondja nékik, nevezetesen a törvénytől való szabadságot hirdetvén. 17 A 17. v.-ben használt ige: buzgólkodnak, körülrajongnak, mutatja, hogy
