Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
2. Főrész. Őrizzék meg tisztán az evangéliomot
41 8 Ezen boldog állapotból visszafelé tekintve, szegényesnek és nyomorúságosnak tűnik fel korábbi magatartásuk, bálványimádásuk és így szolgaságuk. És mégis az a szomorú helyzet, hogy fenyegeti őket ez a veszély; az, hogy Isten igaz ismeretétől elszakadva, megint bálványoknak szolgálnak, legyenek ezek a törvény, vagy e világ elemei, vagy bármi más. Előrehaladás helyett tehát visszasülyedés fenyegeti őket. Ebből látható a tévtanitók mesterkedésének szomorú következménye. Fejtegetéseiből az is kitűnik, hogy, ha a keresztyének szabadok is a gonosz démonok hatalmától, ezek nem semmisültek meg, és, ahonnan Isten jelenléte nem űzte ki őket, ott megvan életrontó, gonosz hatalmuk, amint ez az evangéliomi demonikusok, ördögősök történeteiből világos, és amint ezt erősíti az apostol fejtegetése az I. Kor. levél 10. f.-ben. 9—10 A ker. állapotból visszafelé tekintve, ha megérthető is, hogy egykor, amikor nem ismerték Istent, olyanoknak szolgáltak, akik nem voltak istenek, de milyen szegényesnek tűnhetik fel ez most előttük, hiszen a sötétség ellentéte a fény által válik még élesebbé. Ha egykori tévelygésük megbocsátható is, de nem bocsátható meg az, hogy most, amikor az igaz Istent megismerték, és Isten is meg- és elismerte őket, fiává fogadta a Jézus Krisztus által (I. Kor. 8, 3.; 13, 12.), megint visszasülyednek a gyenge és erőtelen elemekhez, legyenek ezek néma bálványok, vagy megszemélyesített csillagok. Az ünnepi időszak tán a sabbátévre (Lev. 25.), esetleg az újévi ünnepre való utalás. Ez a zsidóságba való visszasülyedést jelenti, utalva egyúttal arra is, hogy e tekintetben a zsidóság is pogány11 ság. A napok megkülönböztetése, mint szerencsés, vagy szerencsétlen napok, a pogányoknál található meg, és ez ellen foglal állást az apostol, ünnepek igenis vannak a keresztyéneknél is, az egyházi év elemei visszanyúlnak az apostoli korba; vasárnap és a váltságmű ünnepei drága alkalmak a Krisztus által nyilvánvalóvá lett isteni kegyelem érzékeltetésére. A nemzeti ünnepek jogosultsága ellen sem használhatók fel az apostol szavai; mert ezek kifejezetten a pogány világszemlélet ünnepei ellen szólnak, amelyek eltávolítanak a ker. életszemlélettől. Korunk pogány előidőkbe visszanyúló „népi i l ünnepei ezen nézőpontból értékelendők. L. 1—5. magyarázatát. A veszély nagyságát mutatja az apostol aggódó szava: féltelek titeket. Tehát, ha még nem is következett be a végleges visszasülyedés, az apostolt a vett hírek alapján nehéz aggodalmak gyötrik, hogy közöttük való munkája, amely pedig olyan szép eredményt mutatott fel, a végén mégis csak hiábavaló lesz. Nagy az apostol szíve fájdalma, hiszen nem földi értékek forognak kockán, hanem az Isten képére teremtett embernek, akit Krisztus által megváltott, újabb, immár véglegessé válható elvesztése. Miután így kimutatta ingadozó magatartásuknak esztelenségét, Isten iránt való hálátlanságát, a továbbiakban a szorosabb értelemben vett theol. fejtegetés végeztével saját példájára való utalással, és szívhez szóló kéréssel fordul hozzájuk. Saját példájára való utalás: IV. 12—20. v. 12 „Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti, 13 Atyámfiai, kérlek titeket (soha) nem bántottatok (még) meg. Tudjátok pedig, hogy testi betegségem folytán hirdettem nektek korábban 14 az evangéliomot, és ti a kísértést, amelybe testi állapotom folytán kerültetek, nem vetettétek meg, sem nem köptetek ki előttem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, sőt, mint magát Krisztus 15 Jézust. Hol van hát a ti boldog örömötök? Mert bizonyságot teszek
