Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

37 az egyes nemzeti egyházaknak is megvan természetesen Isten rendelte feladatuk, hogy fajuk, nemzetük sajátosságait legjobban ismerve, az evangéliomot úgy hirdessék, hogy azt minél teljesebben megérthessék és elsajátíthassák. Kiérezhető az apostol szavaiból boldog öröme az evangéliom e népeket és fajokat átfogó egyetemességének láttára. Egyébként nehézkes mondatai itt lendületessé válnak, és szinte ihletett erőt mutatnak. Visszautasította és semmivé tette a szűkkeblű judaista felfogást, és kimutatta a galáciabeliek előtt, hogy nem kell nekik a Krisztushoz való tartozás céljából először zsidóvá lenniök. A faji különbségek eltörpülnek a kegyelem végtelenségéhez viszonyítva. Mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Visszautasítva a zsidók gőgös önteltségét, egyben a fennebbi megállapítás az ókor másik két nagy problémáját is megoldja az evangéliom segítségével. Először a raöszo/ga-kérdést. Krisztusban eltörpül az úr és szolga különbsége. Testvérek a Krisztusban. És ha Pál visszaküldi is az általa megtérített szökött rabszolgát, Onesimost régi gazdájához, Filemonhoz, — nem egyéni és erőszakos úton, hanem az evangéliom belső átalakító hatása változtat ezen a szörnyű emberi bűnös berendezésen—, már nem mint szolgát, hanem mint testvért az Úrban küldi hozzá, tudván, hogy Filemon is a helyes keresztyén érzülettel fogadja vissza szolgáját (I. Fii. levelét). És amint megszűnik e tekintetben az elnyomás, megszűnik az ókor másik nagy bűne, a nő elnyomatása és kihasználása. Megszűnik a különbség, £11. alárendeltség a nő és férfi között. Megszűnik a nőnek a pogányvilágbó! ismert megalázó helyzete. Váltság szempontjából egyaránt rászorulnak Isten kegyelmére. A háború utáni években szemére vetették az egyháznak, hogy a népek szociális nyomorúságait nem látta, ill. nem tudott rajtuk segíteni. De épen e versek mutatják, hogy Pál nyomán nemcsak látta, hanem a megoldásra is eljutott. Az, hogy nem értették meg, vagy nem követték, nem az egyház hibája; ezért nem lehet felelőssé tenni, hiszen földi, végrehajtó hatalom az egyház kezében nincsen. A helyzet romlásáért tehát nem lehet az egyházakat felelőssé tenni, ha látva a bajokat és rámutatva a gyógyulás útjára, az emberek ezt nem követik, és továbbra is az önzés kizsákmányoló útján haladnak előre. 29 A 29. v. a megállapított boldogító tényt még az Ábrahámhoz való viszony szerint is értékelni kívánja. Fennebb láttuk, hogy Ábrahámnak és az ő magvának, aki a Krisztus, adatott az áldás; benne áldatnak meg a pogányok. Ha most viszont itt azt bizonyítja, hogy a Krisztusban való hit által mindnyájan egyek, ebből következik, hogy akik Krisztuséi, azok Ábrahám magva, a Lélek szerinti Izráel, szemben a testi leszármazására büszke testi Izráellel. Krisztus eljövetelével véget ér a lelki kiskorúság. IV. 1—5. v. 1 „Mondom pedig, hogy, amíg az örökös kiskorú, semmit sem 2 különbözik a szolgától, holott mindeneknek ura, hanem gyámok és 3 felügyelők alá van rendelve az atya által meghatározott ideig. így mi is, amikor kiskorúak voltunk, e világ elemei alá voltunk vetve szo/4 gákul. Amikor pedig eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, 5 aki asszonytól született, törvény alá helyeztetett, hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúságot elnyerjük." 1—2 Az előző fejezetnek a törvényre vonatkozó utolsó megállapítása az volt, hogy az a Krisztusra vezérlő mester. Ennek a képnek a hatása alatt szól a 4. f. első verseiben is arról, hogy az atya halála után még kiskorú örökös, bár elvileg mindennek ura, felügyelők és gyámok alatt áll az atyától megállapított ideig. A két kifejezés közül az elsőnek jelentése: felvigyázó, gyám, a másiké: sáfár.