Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme
30 léseit betölti; az ilyenről mondták, hogy hitből él. Azonban a mondás ilyen értelmezése logikai ellenmondás, mert törvénycselekedet és hit nem azonosak, 12 még csak nem is rokonok. Vagy a törvény cselekedeteiből él valaki, vagy hitből. És, ha valaki a törvény cselekedetei alapján keresi az életet, mint a zsidók, akkor nem lehet azt mondani, hogy az hitből való. Ezt a 12. v.-ben kifejezésre is juttatja; a törvény ellentétes jellegű. „A törvény pedig nem hitből való, hanem, aki cselekszi azokat, él általuk." A törvény cselekedeteket követel, a hit kegyelmet kér. A törvénycselekvő önmagára tekint, a hit Istenre. Ezért nem hitből való a törvény. Törvény alatt lenni és hitből élni, tárgyi ellenmondás. A törvény követel, vagy tilt, de erőt nem tud adni; a hit Krisztusban és által erőt is ád az embernek. A használt ószöv. idézet Lev. 18, 5. v.-e. Krisztus műve. III. 13—14. ν. 13 ,,Krisztus vásárolt ki minket a törvény átka alól, átokká lévén érettünk, mivel meg van írva. „Átkozott mindenki, aki fán függ" — 14 hogy Ábrahám áldása a pogányoké legyen Jézus Krisztusban, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük a hit által." 13 A törvény alatti élet, ha elméletileg nem, de gyakorlatilag mégis csak azt jelentette, hogy, aki alatta élt, az a törvény átka alatt volt, mert nem tudta a törvény követeléseit teljesíteni. És e reménytelen helyzetből Krisztus szabadít ki minket. Az apostol által használt kifejezés „kivásárlást" jelent. Tehát Krisztus kivásárol minket, azaz megfelelő ellenértéket nyújt, amelyért a megszemélyesített törvény, vagy törvény átka kienged minket hatásköréből, másfelől halálával megtörte a bűnnek erejét. (Elnyeletett a halál diadalra! I. Kor. 15, 54.) A törvény átka alól tehát egyetlen szabadulási lehetőségünk van: Krisztus. Ő szabadította meg a Calácia-belieket is, és az apostol erre figyelmezteti őket, hogy boldog szabadulásukat a törvény és bűn rabságából kinek köszönhetik. Nincs más út a törvény alatti reménytelen küzdelemből való szabadulásra, mint Krisztus, közelebbről Krisztus halála. Halálát helyezi itt a törvény megvilágítása alá. A törvényben olvassuk (Dt. 21, 23.), hogy átkozott mindenki, aki fán függ. Vagyis a fán való halál (akasztás, keresztrefeszítés) a gonosztevők halálneme volt. Az említett íráshely értelme, hogy akasztott embert éjjelen át nem volt szabad künn hagyni, mert Isten átka van rajta, és ez az átok, ha a holttestet künn hagyják, az egész vidékre kiterjed. Nyilvánvaló, hogy az idézet teljes általánosságban veendő. A fára függesztett ember nyilvánosan felállított példa a törvény kérlelhetetlen szigorúságára nézve. Aki nem tartja meg, így jár. Szavainak értelme azonban nem az, hogy a törvény a bűnért halált kívánván, tekintet nélkül arra, hogy ki követte el a bűnt és ki halt meg, befejezettnek látná a törvény alatt élő embernek élet-halál processzusát az által, hogy valaki meghalt helyette. Ilyen értelmű helyettesítést a törvény nem ismer. Aki a bűnt elkövette, az felel érte. Aminthogy élni is csak az él, aki teljesíti a törvény követeléseit. Jézus áldozati halálának gazdag jelentését itt sem fejti ki minden oldalról, inkább csak annak eredményére mutat rá, hogy nevezetesen kivásárolt minket a törvény átka alól az által, hogy átokká lett értünk, vagyis azt a halált halta, amelyet a törvény a gonosztevők halálának mond, és hangsúlyozza, hogy, aki ilyen halált hal, az átkozott. Nyilvánvaló, hogy az apostol szavait csak formai és nem tartalmi szempontból szabad venni. Halálát, mint amellyel kivásárolt minket a törvény alól, csak azért nevezi átokkálevésnek, mert a megfelelő íráshely,
