Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

Mi a törvény következménye? III. 10. τ. 10 „Mert (ezzel szemben), akik törvény cselekedeteiből valók, átok alatt vannak; meg van ugyanis írva; hogy „átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, ami írva van a törvénykönyvben, hogy azokat cselekedje." 10 Mint már fentebb mondtuk, az átlag zsidó örvendett a törvénynek. Büszke volt rá és boldog a birtokában, az első és száztizenkilencedik zs. bizonysága szerint. Hogyan írhatja tehát Pál azt, amit itt ír? Pál nem az átlagember felfogása szerint gondolkodik. Megvonja a gondolatok végső következményét, és ilyen végső következmény, amiről itt szó van. Már az apokrifus Esdrás 4. könyve is tud erről, de Ágostonnak példája és Luther küzködése, aki szerint emberi nyelv nem írhatja le azt, amit az ember e küzködés között szenved, bizonyítja, hogy Pál, aki Róm. 7, 19. szerint csak a jónak akarását, de nem végrehajtását ismeri fel az emberben, csakugyan a helyes úton halad. Látszólag a mondat első fele félreértésre adhatna alkalmat; abból ugyanis, hogy az emberek átok alatt vannak, mert a törvény alatt vannak, azt lehetne következtetni, hogy Pált a legerősebb antinomizmus, törvényellenesség indítja e tétel kimondására. Szavait szinte úgy lehetne érteni, hogy a választott népet, akivel Isten szövetséget kötött, mondja átok alatt levőnek. A zsidók, akik így értelmezték szavait, a legélesebben tiltakoztak ellene. De az apostol szavait nem lehet az összefüggésből kiragadni. Nem azt mondja, hogy az emberek azért vannak átok alatt, mert a törvény alatt vannak, hanem, mert a törvény alatti élet követeléseinek nem feleltek meg, és ez esetben maga a törvény mondja a legsúlyosabb átkot áthágóira. (Dt. 27, 26.) Alaptévedés a zsidók részéről, ha azt vélik, hogy helyzetük a törvény alatt olyan, mint a biztos várfalak mögött lévő embéré. Ha kitüntetés is a számukra, hogy a választott néphez tartoznak, de ez egyúttal súlyos kötelezettséggel is jár; és mivel Pál meggyőződése szerint az egész evangéliom alaptanításának tekinthetjük azt a tételt, hogy a törvény követeléseit a magunk erejéből teljesíteni nem tudjuk, ezért a törvény feltételes fenyegetései az áthágóira vonatkozólag valódiakká válnak, és tényleg átok alá kerülnek a törvény alatt élők, de nem azért, mert a törvény alatt élnek, hanem, mert a törvény követeléseit nem tudják betölteni. Ám éljenek a törvény alatt, de ekkor töltsék be az egész törvényt, és ne részleteket válogassanak ki belőle. A törvény és a hit viszonya. III, 11—12. ν. 11 „Hogy pedig a törvényből nem igazul meg senki sem Isten előtt, 12 világos, mert „az igaz ember hitből él". A törvény pedig nem hitből való, hanem „aki cselekszi azokat, él általuk." 11 A törvény csak akkor igazítana meg, ha be tudnók tölteni. De nem tudjuk. És ez szomorú valóság és nem az apostol kitalálása. Maga a Szentírás, az Ószövetség figyelmeztet az üdvösségrejutás másik, egyedül lehetséges útjára Hab. 2, 4. alapján, melyet Róm. 1, 17.-ben is idéz az apostol és teszi a levél főgondolatává: Az igaz ember hitből él. (Úgyis érthető, hogy a hitből igaz ember él.) Mindkét formulázás esetén a mondat azt jelenti, hogy nem a betölthetetlen törvénykövetelések, hanem a hit az élet feltétele, ha az életet vallási értelemben veszszäk, mint Isten előtt való megállhatást, mint örökéletet. Ezt az íráshelyet a zsidók is ismerték, de ők úgy értelmezték, hogy igaz az, aki a törvény követe-