Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

6, 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. •8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. Az evangélium eredeti összefüggésében 5, 47-hez valószínűleg a most 7, 15—24 alatt olvasható szakasz csatlakozott. Ez a szakasz egyfelől közvetlenül folytatja az 5. fejezet vitabeszédét, másfelől pedig utal 5, 18-ra, valamint a szombatnapi gyógyítás történetére. Mindez sokkal természetesebbnek és valószínűbbnek látszik, ha e szakasz közvetlenül csatlakozik az 5. fejezet vitabeszédéhez, mintha — az evangélium anyagának mostani elrendezése szerint — hónapok választják el a szóban forgó szakaszban előadott vitát a betesdai beteg meggyógyításával kapcsolatos vitától. 6, 1—16: A nagy kenyércsoda. Ezután Jézus a Galileai-tengeren [más néven] Tibérias-taván túl [fekvő vidékre] ment. És nagy sokaság követte, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekedett. Jézus pedig felment a hegyre és ott leült tanítványaival. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amint pedig Jézus felemelte szemét s látta a hozzá jövő nagy sokaságot, így szólt Fülöphöz: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért mondotta, hogy próbára tegye őt. Mert ő maga tudta, hogy mit szándékozott cselekedni. Felelt neki Fülöp: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyikük kapjon valami keveset. Mondotta neki tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két j|al^cs;kája. De mi ez ilyen sok népnek?! Mondotta Jézus: Ültessétek le az embereket! Azon a helyen nagy fű volt. Ekkor a férfiak letelepedtek, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket és hálaadást mondva kiosztotta az ott ülőknek; hasonlóan a halacskákból is kinek-kinek, amennyit akart. Mikor azután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi kárba ne vesszen! Ekkor összeszedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, melyek megmaradtak azoknál, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a jelet, melyet cselekedett, azt mondották: Valóban ő az a próféta, akinek el kell jönnie a világra. Ekkor Jézus felismerte, hogy készülnek hozzá és el akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék. Ezért ismét visszavonult a hegyre egymagában. A 6. fejezetet az evangélista az 5.-he? hasonlóan építi fel: a fejezet elején elmondott csodához csatlakozik egy hosszú vitabeszéd, mely tárgya szerint a codatettből indul ki. Hasonlít a 6. fejezet annyiban is az 5.-hez, hogy a judaizmus mindkettő szerint élesen szembefordul Jézussal. Mindkét fejezet döntést mutat be és döntés elé állít. Különbség azonban a két fejezet közt, hogy az 5. fejezet szerint a törvény miatt, a 6. szerint pedig a csodatett miatt kerül sor a törésre Jézus és ellenfelei között. A jeruzsálemi judaizmus mereven ragaszkodik a törvényhez: szembefordul Jézussal, mivel a törvényhez ragaszkodó kegyessége elutasítja Jézus fiúi méltóságából folyó messiási igényét. A galileai judaizmus hajlandó Jézus csodáját elfogadni és lekesedésében maga akarja Jézust messiási királynak kikiáltani. De ellene fordul, mikor Jézus nem marad meg •94