Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
a messiási várakozásoknak az emberi vágyakát kielégítő síkján, hanem a hitnek az igényét támasztja velük szemben. A nagy kenyércsoda történetét mind a négy evangélista elmondja (v. ö. Márk 6, 32—44; Mát. 14, 13—21; Luk. 9, 10—17). Ez a körülmény is mutatja, hogy ennek a történetnek kiemelkedő jelentősége van. Ezt a jelentőséget részben ennek a csodának a messiási reménnyel való kapcsolata adja meg, részben pedig az a döntés világítja meg, mely elé a csoda következtében nemcsak a galileabeliek, hanem a tanítványok is kerültek. A nagy kenyércsodának ez a jelentősége a szinoptikus tudósításból is kiviláglik, még ha nem is olyan világosan, mint ahogy azt a negyedik evangélista hangsúlyozza. Érdemes megfigyelni, hogy a szinoptikus tudósítás (különösen Márk ev.) és a negyedik evangélium közt az elbeszéléssorrendben is van párhuzam. János 6, 1—15 nagy kenyércsoda v. ö. Márk 6, 30—44 (v. ö. 8, 1—9). János 6, 16—25 Jézus tengeren jár, v. ö. Márk 6, 45—52 (v. ö. 8, 10). János 6, 26—31 jel-kívánás v. ö. Márk 8, 11—13. János 6, 32—65 vitabeszéd v. ö. Márk 8, 14—21. János 6, 66—71 Péter vallástétele v. ö. Márk 8, 27—30 és 33. Már említettük (v. ö. 80. lap!), hogy a negyedik evangélista elbeszélése szerint a 6. fejezet simábban kapcsolódik a 4.-hez, mint az 5.-hez: eredetileg a két fejezet sorrendje valószínűleg felcserélendő. Ebben az esetben az elég színtelen átmenet („ezután") a kapernaumi főember történetére vonatkoznék. Ugyanez a történet volna egyúttal mintegy szemléltető példa a Jézus által cselekedett „jelek"-re: az evangélista talán ismertnek tételezi fel Jézus galileai működését, „a jeleket, melyeket a betegeken cselekedett". Ezért ezt nem is részletezi. A következő elbeszélés színhelye a Galileai-tengeren vagy más néven a Tibérias-taván túl fekvő vidék. Az evangélista mindkét nevet megemlíti, talán azért, mert az első ugyan ismerős volt a keresztyén hagyományban, de kortársai inkább ismerték a Galileai-tengert a másik néven. Itt Jézus felmegy „a hegyre", ahol letelepszik tanítványaival: az evangélista nyilván az olvasók által jól ismert és számára emlékezetes hegyre gondol. Az a megjegyzés, hogy közel volt a húsvét ünnepe, alkalmas az elbeszélés több mozzanatának a jobb megértésére. A húsvét (páska-ünnep) körüli időszak a fokozott messiásvárás ideje. 4 0 Egyik évről a másikra várja ilyenkor az Ótestámentom népe a messiás elérkezését s így belső tartalmi összefüggés is van abban, hogy a sokaság a nagy kenyércsoda után Jézust messiási királynak akarja kikiáltani. A kenyércsoda történetét az evangélista nagyjában ugyanúgy mondja el, mint a szinoptikusok. Különös hangsúlyt nyer János evangéliumában, hogy e csodát teljesen Jézus kezdeményezi. A szinoptikusok szerint a tanítványok kérik Jézust, hogy bocsássa el a sokaságot, mely egész nap A páskaünnep, mint az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe egész gondolatvilága szerint különösen alkalmas volt- s ma is alkalmas arra, hogy a szabadulásnak, megváltásnak és a messiásvárásnak az ünnepe legyen. A páska-vacsora (,,széderest") rituáléja ma is mutatja ezt. Egyik imádságban olvassuk: „ítélj érdemesnek minket a messiás eljövetelére és a vele beköszöntő örökkétartó boldogságra" (OmzsaHaggáda, 1942, 41. lap). A vacsora során elfogyasztandó négy kehely bor mellé odaállítanak egy ötödiket is, melyhez senki sem nyúl hozzá. Régi hagyomány szerint ezt a serleget Illés prófétának készítik, a megváltás hírnökének, akit minden páskavacsorához megújult reménnyel várnak (v. ö. Omzsa-Haggáda, LVI. lap). 6, 1. 2. 3. 4. 5-13. •95
