Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. Jézus által az asszonynak felkínált „élő víz" azonban nem a testi szomjúságot oltja, hanem „örök életre buzgó vízforrássá lesz" abban, aki ezt az ajándékot elnyeri. Az „élet vize" képzete nagyon hosszú történetre tekint vissza és a népek életében igen különböző formákban jelentkezik. Mint életet fakasztó, öregeknek új ifjúságot adó víz egyike a legelterjedtebb mesemotívumoknak. 2 9 Más síkon találkozunk evvel a képzettel az Ószövetségben. Ezék. 47 prófétál arról a forrásról, mely a templom alatt fakad és egyre erősebb folyammá dagadva új életet visz a Holt-tengerbe s termékennyé teszi partjain a kihalt vidéket. Ez a prófécia képpé válik annak a hitnek a számára, hogy az utolsó időben, ill. a messiási korban a templomból indul ki a csodálatos termékenységet adó paradicsomi folyam (Zak. 14, 8). Ennek a forrásnak a vize tisztítja meg Dávid házát és Jeruzsálem lakosait „bűntől és tisztátalanságtól" (Zak. 13, 1). Erről az élő vízről szól Jel. 22, 1 kk. is. A zsoltáros ugyancsak tudja, hogy Istennél „van az élet forrása" (Zsolt. 36, 10; v. ö. Péld. 14, 27). A zsidó írástudomány pedig szívesen alkalmazta a víz képét különféle vonatkozásokban, de ugyanúgy használták azt különféle gnosztikus irányzatok is (v. ö. pl. Salamon ódái 6, 8 kk.; 11. 6 kk.; 30, 1 kk., stb.). Minden ilyen és ehhez hasonló elgondolással szemben támasztja Jézus azt az igényt, hogy ő hozza az élet vizének az ajándékát.. Ami másoknál vágyódás és kívánság, be nem teljesült reménység, az itt valósággá válik: aki abból a vízből iszik, melyet Krisztus ad, „soha örökké meg nem szomjúhozik". Jézus nem mondja, hogy mi az „élet vize". Azonban, ha az evangéliumban található s a vele párhuzamba állítható képzetekre gondolunk (ilyen elsősorban az „élet kenyere" a 6. fejezetben), akkor nyivánvaló, hogy Jézus maga az élet vize éppen úgy, mint ahogy ő maga az élet kenyere is. Az asszony kéri is tőle „ezt".a vizet, nem a Jézus által felkínált életet, hanem valamiféle a Jákób kútjának csodatevő vizénél még hatásosabb, még csodásabb vizet, hogy többé meg ne szomjazzon és ne kelljen a kútra járnia vízért. Jézus nem válaszol közvetlenül a kérdésre, a beszélgetés folyamán azonban más formában teljesedik kívánsága. A 16. verssel új mozzanat kerül a beszélgetésbe: Jézus arra szólítja fel az asszonyt, hogy hívja oda férjét, s arr.a a válaszra, hogy nincs férje, feltárja az asszony életének a sebét: öt férje volt eddig s akivel együtt él, az nem férje. Jézus tudja, hogy mi rejtőzik az emberben és a szívek titkait is feltáró isteni látásával mutat rá az asszony életének sebezhető — talán fájó és titkolt — pontjára. Az asszony meghajol Jézus isteni tudásának e bizonysága előtt, felismeri benne a prófétát: de ekkor azonnal felvetődik a régi vitakérdés: hol van az a hely, ahol Istent imádni kell. A beszélgetés most már tulajdonképpen nem a kút mellé telepedett fáradt vándor és egy névtelen samáritánus asszony közt folyik, hanem kettejük személyében a jeruzsálemi és a samáriai gyülekezet vitatkozik. (Innét van a beszélgetésben a többes számú első személy: „mi", „ti"...) De ez a vitakérdés is háttérbe szorul a mögött a kinyilatkoztatás mögött, sb Ismeri pl. Petőfi is: a „János vitéz" szerint Tündérországban van egy tó, ennek vizében új életre támad Iluska, mikor a sírjáról szedett rózsát János vitéz beleveti a habjaiba: Hát az élet vize volt ez a tó itten. Mindent feltámasztó, ahova csak cseppen, — írja róla Petőfi. — Az új életet adó, ill. öregeket ifjakká varázsoló „élet vizé"-nek a képzete a képzőművészet is jelentős szerepet játszott, v. ö. pl. Cranach „Der Jungbrunnen" c. híres képét. •74
