Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

ták, hogy isteni jellel tanúsítsák, hogy cselekedetük jogos, prófétai igéjük pedig kinyilatkoztatás. Hasonlóan követeltek „jelet" Jézustól a „farizeusok és írástudók" ismételten a szinoptikus tudósítás szerint. Jézus ott elutasítja ezt a követelést (pl. Mát. 12, 38; 16, 1 kk.). Hasonlóan itt is: talánnyal felel. „Bontsátok le ezt a templomot!" — ez felszólítás, de egyúttal benne van annak a kifejezése is, hogy a zsidók, Jézus ellenfelei valóban le is fogják bontani a templomot. Mert Jézus megtisztítja ugyan a templomot és vele az Isten szolgálatát, tiszteletét az önzés kalmárkodó lelkétől, de ennek a zsidók ellenszegülnek. Ezért önmaguk rombolják le a templomot, hitetlenségükben tanúsított ellenállásuk ítéletté lesz rajtuk s újból nem ők építik fel. Jézus építi fel új, megtisztított gyülekezetét, annak templomát és szent szolgálatát, „három nap alatt", azaz a legrövidebb időn belül. Jézus igéje rejtélyes és talányszerű. Egyfelől a jeruzsálemi templomra utal: így értik ellenfelei, a zsidók, amikor ellenvetésül azt hozzák fel, hogy a jeruzsálemi templom negyvenhat évig épült, hogyan lehetne tehát azt három nap alatt felépíteni? A jeruzsálemi templom újraépítését Heródes kezdette meg uralkodásának 18. évében, azaz Kr. e. 20/19-ben (Jos. ant. XV, 11, 1 szerint). A templomon azonban évtizedekig állandóan építettek, úgyhogy az építés befejezését Kr. u. 63-ra teszik. A templom építésének a 46. éve a Kr. u. 27/28. évnek felel meg: ebbe az évbe esik tehát a negyedik evangélista szerint a templomtisztítás, ill. Jézus nyilvános működésének a megkezdése. Másfelől Jézus rejtélyes igéje önmagán keresztül az új templomra és gyülekezetre utal. Az evangélista szerint Jézus szava „saját testének templomára" vonatkozott. Vagyis amikor Jézus a templomnak három nap alatt való felépítéséről szólott, akkor a halálból való feltámadására célzott. Templom, vagyis Isten kegyelmes jelenlétének a helye Jézus teste azért, mivel benne Isten Igéje lakozott (1, 14; v. ö. I. Kor. 6, 19; II. Kor. 6, 16; Kol. 2, 9; II. Kor. 5, 1). Jézus teste pedig mint templom jelképévé válik az új gyülekezetnek, mely valóban Istennek szolgál, hiszen az egyház „Krisztus teste". Amikor Jézus feltámadott a halálból, akkor nemcsak saját testének templomát építette fel „három nap alatt", hanem feltámadása által kezdette új gyülekezetét is építeni. Szavának ezt a vonatkozását azonban a tanítványok is csak feltámadása után értették njeg és csak akkor hittek igazában „az Írásnak", amely megjövendölte Jézus sorsát (pl. a fent idézett zsoltárhellyel!), és Jézus igéjének. A templom pusztulását megjövendölő rejtélyes ige annak a révén nyert különös jelentőséget, hogy amikor Jézust elfogatása után a szinedrium elé állították, a „hamis tanúk" nyilván ezt az igét hozták fel vádként ellene (v. ö. Mát. 26, 61; Márk. 14, 58). A szinoptikusok nem közlik, hogyan s mikor mondotta volna Jézus ezt az igét. János evangéliumából ismerjük eredeti formáját és helyes értelmét. A jeruzsálemi templom megtisztításának a történetét mind a négy evangélista elmondja. V. ö. Máté 21, 12—13; Márk 11, 15—17; ' Luk. 19, 45—-46. A tudósítások közt azonban különbség van a történet idői elhelyezése tekintetében, mert a szinoptikusok a templom megtisztítását annak a hétnek az elejére teszik, amikor Jézus halála előtt bevonult Jeruzsálembe, viszont a negyedik evangélista szerint Jézus a templom megtisztításával kezdette meg messiási munkáját. A szinoptikusok szerint tehát ez az esemény Jézus nyilvános működésének a legvégére esik, János szerint pedig annak az elejére. Vájjon hogyan ítéljük meg a tudósításnak ezeket az eltéréseit? Illetve hogyan illik a kétféle 19. 20. 21. 22. 55