Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

23. 24. 25. 23. 24. tudósítás egymáshoz? Egyik lehetséges feltevés az volna, hogy Jézus kétszer, nyilvános működésének az elején és végén is megtisztította a templomot. Ez a feltevés azonban nem valószínű. A templomtisztítás olyan prófétai cselekedet, melynek értelmet, súlyt és jelentőséget éppen az ad, hogy egyszeri szimbolikus cselekedet. Nem is mutat a tudósításban semmiféle jel vagy utalás arra, hogy Jézus megismételte volna azt, amit egyszer már elvégzett. Ha ez helytálló, akkor felvetődik a kérdés, hogy vájjon melyik tudósítás a helyes: a szinoptikus-e, vagy pedig a jánosi? Ezt eldönteni nem könnyű. A jánosi tudósítás mellett azonban a következő érveket lehet felhozni. A szinoptikusok csak Jézus nyilvános működésének a végén szólnak Jézus jeruzsálemi útjáról és tartózkodásáról: minden olyan eseményt, mely Jézus jeruzsálemi működéséhez fűződik, az utolsó jeruzsálemi hét kapcsán mondanak el. így lehetséges volna, hogy a templomtisztítás történetét is e szerint a „tárgyi" szempont szerint helyezték el a jeruzsálemi hét eseményeinek a sorában. Mivel Jézusnak a templomtisztítás alkalmával mondott rejtélyes igéje jelentős szerepet játszott Jézus pöre kapcsán, azért fel kell vetni azt a kérdést is, hogy vájjon nem teszi-e ez a körülmény valószínűbbé a szinoptikus elbeszélés időrendjét. Erre a feltevésre azonban azt kell válaszolni, hogy Jézus pőrénél a templomtisztítás eseménye nem

1 játszott szerepet, hanem csak a templom pusztulását megjövendölő ige. Ez az utóbbi is — a negyedik evangélista közléséhez képest — elferdített formában. Ha a templomtisztítás Jézus elfogatása és pöre előtt csak néhány nappal játszódott volna le, akkor aligha lett volna olyan körülményes a szinoptikusok által említett „hamis tanúkat" előteremteni. így a Jézus pőrére vonatkozó tudósítás is inkább azt teszi valószínűvé, hogy ai templom megtisztítása Jézus elfogatása és elítélése idején már nem volt egészen friss, néhánynapos esemény. Az is kétségtelen, hogy egy olyan mély benyomást keltő, szimbolikus jelentőséggel teli esemény, mint amilyen a templom megtisztítása volt, sokkal jobban illik Jézus nyilvános működésének az elejére, mint a végére- A negyedik evangélista tudósítása szerint Jézus azzal lépett fel, az volt első messiási cselekedete, hogy az önzés és kalmárság hatalmába került istentiszteleti életet megtisztította és Isten szolgálatát visszavezette eredeti tiszta forrásaihoz. Ez a rend történetileg hívebbnek és valószínűbbnek látszik, mint a szinoptikusoké. 2, 23—25: Jézus Jeruzsálemben. Amikor húsvétkor Jeruzsálemben volt az ünnepen, sokan hittek az ő nevében, látván jeleit, melyeket cselekedett. Jézus maga azonban nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat. Nem is szorult tanúbizonyságtételre az ember felől, mert magától felismerte, mi volt az emberben. Az evangélista rövid, tömör összefoglalásban számol be Jézus első jeruzsálemi működéséről. Nem részletezi a jeleket, melyeket Jézus tett, csak a hatásukat említi: sokan „hittek az ő nevében", azaz jutottak hitre iránta. De ez a hit csak a jelek által fakasztott várakozás, melyet Jézus elutasít (v. ö. 4, 48). Ezért nem is „bízza magát az emberekre", nem enged az emberek várakozása által keltett hangulatnak. Mert csodálatos isteni látással, a szívek és vesék rejtekeit is vizsgáló tudással „ismeri, mi van az emberben", azaz ismeri titkos gondolatait és vágyódásait, törekvéseit. Ezért nincs rászorulva arra sem, hogy „tanúbizonyságtételt" vagy valamiféle tanúságtételt keressen valaki felől: amit tud valaki felől, azt 56