Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

13. 15. 16. 17. 18. Názáretből a Galíleai-tenger mellett jóval mélyebben fekvő Kapernaumba. A szinoptikusok tudósításából tudjuk, hogy Názáret nem fogadta be Jézust, hanem „megbotránkozott benne" (v. ö. Márk 6, 1—6; Mát. 13, 53—58; Luk. 4, 16—30), s hogy Jézus Kapernaumba költözött át (Mát. 4, 13). Ugyanerre utal az evangélista itt, de azzal a hozzátétellel, hogy Jézus csak rövidebb ideig, ,,néhány napig" maradt ott. Röviddel Kapernaumba való átköltözése után „felment" Jeruzsálembe: az egykorú palesztinai szóhasználat szerint a vidékről „felmentek" a földrajzilag magasan fekvő Jeruzsálembe, mely a palesztinai zsidóság vallásos és szellemi életének központja és „fellegvára" volt. Jézus jeruzsálemi útjának az indoka tárul elénk abban az adatban, hogy „közel volt a zsidók húsvétja"Az ünnepekre, köztük különösen is a páska-ünnepre nagy zarándokcsapatokban tódult a nép Jeruzsálembe. Az ünnepek idején különösen sok áldozatot mutattak be, Josephus szerint a páska-ünnepen már éjfélkor kinyitották a templom kapuit, hogy az áldozatok bemutatására készülő sok templomlátogató sorra kerülhessen (Jos. ant. XVIII. 22). A külső udvarokon voltak a vásárterek. Ezeket a templomlátogatók kényelmére rendezték be, hogy akadály nélkül szerezhessék be az előírásoknak megfelelő hibátlan áldozati állatokat. Szükség volt pénzváltó bankárokra is, mivel a templomadót (v. ö. Mát. 17, 24—27) régi, a forgalomból már kiment pénznemben kellett leróni. Az elbeszélésben nincs szó arról, hogy Jézus szólt volna valamit vagy hogy tiltakozását és megbotránkozását fejezte volna ki a templomudvarokban üzérkedő kereskedők előtt. Az evangélista csak azt írja le, amit Jézus cselekedett. A templom területére nem volt szabad botokat vagy más fegyvereket bevinni. így Jézus is kötelekből fon ostort (köteleket viszont ott, ahol állatokat hajtottak fel, könnyen lehetett szerezni) s vele űzi ki „mind", akik ott voltak s velük együtt a juhokat és ökröket is. Majd kiszórja a pénzváltók váltópénzét s asztalaikat felforgatja. Elűzi a galambárusokat is azzal a felszólítással, hogy „az Ő Atyjának házát" (ebben a kifejezésben is jelentkezik Jézus istenfiuságának a tudata!) ne tegyék „kalmárság házává". Isten házával, azzal a szolgálattal, melyet Isten az övéitől elvár, nem fér össze az egyén önös érdekeit kergető kalmárság. Míg a szinoptikus tudósítás szerint Jézus a templomtisztításnak az Ezs. 56, 7 és Jer. 7, 11 igéiből formált mondással ad értelmet, addig János tudósítása szerint igéje teljesen a templomban talált helyzetből fakadt felháborodásának ad kifejezést. Jézus ostort suhogtató szent haragja elsöpri a templomból az üzérkedést, de az evangélista szerint a tanítványok Jézus cselekedetének a láttára felidézik emlékezetükben Zsolt. 69, 10 szavait. Ezek eredeti összefüggésük szerint arra vonatkoznak, hogy a zsoltárköltő ellen összeesküdtek ellenségei s el akarják emészteni őt, akit az Ür házát féltő buzgalom tölt el. A tanítványok lelkében tehát, amikor ezt a zsoltárhelyet Jézusra alkalmazzák, felvillan a lehetőség, hogy Jézus ellenségeket szerez magának cselekedetével s ellenségei ellene törnek, elemésztik őt. Ennyire azonban egyelőre Jézus ellenfelei (azaz valószínűleg a templom felügyeletével megbízott hatóság) nem jutnak. Csak számon kérik Jézustól, hogy milyen jogon cselekszik, pontosabban: milyen isteni jellel igazolja cselekedetének jogosságát. Míg az írástudók tanításukat az írásból igazolták, addig a prófétáktól azt várA zsidó húsvét = peszach, görögösen páska-ünnepre nézve v. ö. K a r n e r: Máté ev. 171. lap. 54