Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

11. 2, 1. 2. 3. 4. 5. ti. mondotta neki: Minden ember a jó bort adja fel először és amikor megittasodtak, a silányabbat. Te a jó bort mostanáig tartogattad. Ezt a jelet elsőnek cselekedte Jézus a galileai Kánéban és kinyilatkoztatta dicsőségét és hittek benne a tanítványai. 4. vs. v. ö. pl. II. Kir 3, 13. — 5. vs. v. ö. I. Móz. 41. 55. Az 1, 43-ban megadott időponttól számítva „harmadnap" menyegző volt Kánában: ez a község, melyet az evangélista megkülönböztetésül egy másik, talán Szíriában fekvő hasonló nevű községtől galileai Kánának mond, valószínűleg Názárettől északra kb. 14 km-re volt s a mai Chirbeth Káná helyén feküdt. A menyegzőn „ott volt Jézus anyja is", akit az evangélista nem nevez meg név szerint. Az elbeszélésből nem tudjuk meg, hogy vájjon milyen kapcsolatok fűzték Jézust, akit tanítványaival együtt ugyancsak meghívtak, és családját az ifjú párhoz. Erre nézve éppen úgy a képzelet játéka minden találgatás, mint ahogy nem lehet megállapítani, hogy miért fogyott el a menyegzőn a bor. Palesztinában a Jézus korabeli viszonyok közt a vígassághoz s így a menyegzőhöz is, hozzátartozott a bor. A menyegző, ha a menyasszony leány volt, általában hét napig tartott (v. ö. I- Móz. 29, 27; Tóbiás 11, 18). A vendégek jöttek és mentek: elképzelhető, hogy elég sok bor fogyott. Jézussal közli anyja, hogy a bor elfogyott. Nyilván tőle vár valami segítséget. Ha az első tanítványok meghívása körül kialakult helyzetet vesszük számításba, akkor bajosan gondolhatunk másra, mint hogy Jézustól mindenki -— anyja is — messiási hatalmát kinyilvánító csodát várt. Ezt azonban Jézus válasza elutasítja. Jézus „asszony"-nak szólítja anyját: ez nem tiszteletlenség, mivel társadalmilag elfogadott megszólítás magas társadalmi állásban levő nőknél is. Félretolja azonban ez a megszólítás azt a bizalmas családi kapcsolatot, mely a gyermek és a szülő közt van. Jézusnak „anyja és testvérei" azok, akik „cselekszik az Isten akaratát" (Márk 3, 35). Az Isten akarata alá való rendeltség a döntő. A természetes vérségi kapcsolatok háttérbe szorulnak, — noha éppen Ján. 19, 26 tanúsítja, hogy nem szűnnek meg. Mivel Jézus mindenkor az Isten akaratára figyel, ezért utasítja vissza anyját az Ószövetségből ismeretes fordulattal (v. ö. pl. II. Sám. 16, 10; I. Kir. 17, 18; II. Kir. 3, 13; továbbá az Üjszövetségben Márk 1, 24; 5, 7.; Máté 27, 19 stb.). Még nem érkezett el Jézus „órája": ez akkor érkezik el, amikor Isten indítja őt •cselekvésre. Ezért Jézus „órája", amikor kinyilatkoztatja isteni dicsőségét. Mivel pedig Jézus dicsősége legfőképpen és különösképpen megváltói halálában nyilatkozik meg, azért az ő „órájának" említése többnyire egyértelmű a halálára, mint megváltói dicsőségének a kinyilatkoztatására való utalással. Hogy miért s mennyiben érkezik el a továbbiak folyamán Jézus „órája", mely őt cselekvésre indítja, arra nézve az evangélista nem ad semmi útmutatást: ez is egyike e történet sokat vitatott, de végeredményben megmagyarázhatatlan rejtélyeinek. Csak annyi világos, hogy Mária Jézus elutasítását nem tekinti véglegesnek s egy ugyancsak az Ószövetségből ismert fordulattal (I. Móz. 41, 55) arra utasítja a szolgákat, hogy teljesítsék Jézus esetleges intézkedését. Nem mondja el az evangélista azt sem, hogyan vitte véghez Jézus a csodát. Csak a helyzetet rajzolja meg:-a napokig tartó vendégeskedésnek a során ismételten szükség van a mózesi törvény szerint „tisztulások"-ra, étkezés előtti rituális kézmosásokra (v. ö. Márk 7, 1 kk.), de a házasélet 52