Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Keresztelő János, Krisztus tanúja (1,19 — 51)

figyelmét újból és fokozott mértékben irányítsa Jézusra. A két tanítvány meg is érti János intését és „utána megy Jézusnak", azaz „követi" őt. A görög kifejezés kettős értelmű. Első jelentése szerint csak annyit mond: a két tanítvány Jézus után megy. De az evangélista az általa választott kifejezéssel érzékelteti, hogy amikor a két tanítvány Jézus után ment, akkor Jézus követőjévé lett. Ilyen egyszerűen, szinte hétköznapi módon kezdődik az első tanítványok története. így kezdődik minden feltűnést kerülő, magától értődő közvetlenséggel Jézus követése. Ugyanilyen keresetlenül egyszerű Jézus szava, mellyel a két János-tanítványhoz fordul: „Mit kerestek?" Ez az első szó, mellyel Jézus az evangéliumban megszólal: nincs benne semmi mélyértelmű meglátás, titkokat feltáró ismeret. Jézus nem ad problémákat, nem vitázik, nem ad új válaszokat régi, megoldatlan kérdésekre, hiányzik szavából minden teológiai -éleseiméjűség. Döntő az, hogy itt van Jézus, az Isten báránya. Ez a csoda: őt keresi a két tanítvány avval a kérdéssel: ,,Rabbi," — Mester, — hol lakol?" Jézus válasza ismét egy a hétköznapi nyelvben elterjedt szólásforma, keresetlen hívás: „Jöjjetek és akkor meglátjátok!" A találkozás csodás boldogságának az emléke pedig ott ragyog még a fölött a visszaemlékezés fölött, hogy „mintegy tíz óra volt" (ez a római és nálunk is szokásos időszámítás szerint a délutáni négy órának felel meg). Az evangélista csak a 40. versben közli a két tanítvány közül az egyiknek, Andrásnak a nevét. András „először" — vagy egy másik ugyancsak régi s lehet, hogy talán eredeti szövegváltozat szerint „elsőként" (t. i. a két tanítvány közül) — találkozott „a maga testvérével". Ez a szövegezés azt a benyomást kelti, hogy nemcsak András, hanem a másik tanítvány is találkozott „a maga testvérével". A másik testvérpár Jézus tanítványi körében Jakab és János. Ha ez a feltevés helyes, akkor az evangélista a sorok közt utal arra, hogyan lett ő maga Jézus tanítványává. Az első tanítványok e meghívásának a történetét jóval érthetőbbé tenné és megmagyarázná, hogy miért mondja el az evangélista ilyen részletesen ezeket a magukban véve nagyon egyszerű, szinte hétköznapi benyomást keltő meghívási történeteket, ha mögöttük az evangélista személyes visszaemlékezése rejtőzne. András közölte testvérével azt az örömhírt, melyet János tanítványi körében nyilván vártak a Keresztelőnek a messiás eljövetelét hirdető próféciája alapján: „Megtaláltuk a Messiást!" A Keresztelő próféciája felébreszthette és nyilván fel is ébresztette tanítványaiban azt a meggyőződést, hogy a messiás ismeretlenül és rejtetten ott van valahol Izráelben. Mesterük útbaigazítása nyomán a két tanítvány most megtalálta azt, akire minden igazi izraelita felcsigázott vágyakozása hő reménységgel várt. Jézus „rátekint" Simonra és ismeri őt, mert „tudja, mi van az emberben" (2, 25). Ezért mondja neki: „A neved Kéfás lesz". Evvel a névvel Jézus arra a helyre és feladatra utal, melyet Péternek a tanítványok körében, ill. a gyülekezetben szán. A tanítványok küldetése az, hogy „odalépjenek az emberek által megvetett, de Isten által kiválasz„Rabbi" tulajdonképpen annyit jelent, mint „uram", de már a Kr. e. 2. század vége felé értelemszerűen annyi, mint „tanító". így fordítja az evangélista is ezen a helyen s ugyanez az értelemszerű fordítás található Luk. 9, 33-ban. v. ö. Máik 9, 5, míg Mát. 17, 4 ,,uram"-nak fordítja. — A régies, de erősen begyökerezett magyar szóhasználat szerint használom a „rabbi" értelemszerű fordítására a „mester" szót. 41-42. 45