Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Keresztelő János, Krisztus tanúja (1,19 — 51)

43. 44. 45. 45. tott, becses, eleven kőhöz s maguk is, mint eleven kövek a Lélek által munkált házzá, szent papsággá épüljenek" (I. Pét. 2, 4-—5). Simon Péternek is ez a küldetése, erre emlékezteti őt a Jézustól kapott neve. Ez a név emeli ki a tanítványok sorából, de egyúttal össze is kapcsolja őt mindazokkal, akik „odalépnek" az egyetlen igazi „eleven kőhöz", Jézus Krisztushoz. — A szinoptikus hagyomány (Mát. 16, 17) azt a benyomást kelti, mintha Jézus a Caesarea Filippi közelében tett vallástétel alkalmával adta volna e nevet Péternek. A negyedik evangélista valószínűleg helyre akarja igazítani e hagyományt azzal, hogy Péter már akkor kapta nevét, mikor Jézus elhívta őt tanítványául. — Simon Péter atyjának Mát. 16, 17 Jóná-t mondja, míg itt Jézus Pétert János fiának mondja. A két névnek a hangzása az arám és a görög nyelvben egyformán nagyon közel esik egymáshoz, úgyhogy a visszaemlékezésben a két nevet könnyen össze lehetett téveszteni. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy melyik hagyomány adja a nevet pontosan, a szinoptikusok-e vagy János evangélista. Az első tanítványok meghívását követő napon Jézus „útnak akart indulni Galileába". A következőkben nincs szó arról, hogy Jézus ezt a szándékát hogyan s mikor valósította meg. Az evangélista valószínűleg úgy érti szavait, hogy Jézus szándékát meg is valósította s ebben az esetben a következő történetek már Galileában játszódtak le. Itt találkozik Jézus Fülöppel, aki — mint András és Péter — Betsaidából, a Galileai-tenger melletti városkából való volt. A származási hely megnevezése talán arra utal, hogy a testvérpárnak valami része lehetett abban, hogy Jézus találkozott Fülöppel. Fülöp az apostolok névjegyzékében az ötödik helyen fordul elő (Márk 3, 18; Mát. 10, 3; Luk. 6, 14; Csel. 1, 13; egyébként v. ö. még Ján. 6, 5—7; 12, 21—22; 14, 8—9). Fülöpöt Jézus a szinoptikusokból is ismert rövid paranccsal hívja meg tanítványai sorába: „Kövess engemet!" Fülöp azután találkozik Nátánáéllel. Nátánáél egyébként nem ismeretes Jézus tanítványainak a sorában, Ján. 21, 2 • szerint a galileai Kánából származott. A későbbi egyházi hagyomány azonosította őt több, az apostoli katalógusokban szereplő tanítvánnyal, leginkább Bertalannal, aki az apostoli katalógusokban Fülöp után, a hatodik helyen fordul elő. Mint András, Péterhez, úgy Fülöp is avval fordul Nátánáélhez, hogy megtalálták a názáreti Jézus személyében azt, „akiről Mózes írt a törvényben és a próféták", vagyis azt, akiről az egész kánon bizonyságot tesz, t. i. a Messiást. Ha Fülöp Jézust „József fiá"-nak mondja, úgy ebben egyfelől tükröződik a valóságos történeti helyzet: kortársai Jézust József fiának tartották. De másfelől József Jézust valóban fiának fogadta és fiaként el is ismerte, amint az Mát. 1, 24—25 szavaiból is kitűnik. Ennyiben Jézus a történeti helyzet és az érvényes ószövetségi jog szerint „József fia". Fülöp szavainak a megfogalmazásából nem szabad olyan következtetést levonni, mintha az evangélista nem ismerte volna Jézus születésének a titkát, vagy éppenséggel, hogy Jézusnak a Szentlélektől való fogantatását Fülöp bizonyságtételének evvel a fogalmazásával tagadni akarta volna. Nátánáél Fülöp szavait avval a kérdéssel intézi el: „Támadhat-e Názáretből valami jó?" Názáret jelentéktelen hely, az Ószövetség nem említi, és az Újszövetséggel egykorú irodalom sem. Így nem fűződik Názárethez semmiféle messiási jövendölés sem. Nem szükséges tehát arra gondolni, hogy Názáretnek valamilyen okból „rossz 46