Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - II. Az evangélista és műve

öt be" (ν. ö. 5, 43). Annak, aki így hisz, ígéri Jézus, hogy „nem vész el, hanem örök élete van neki" (3, 15—16), „az, ha meghal is él" (11, 25). A hitnek Jézushoz való viszonyát rajzolják meg azok a képek is — a hit fogalmának az alkalmazása nélkül, — amelyek a juhoknak a pásztorhoz (10

r 11—15), ill. a szőlővesszőnek a szőlőtőhöz (15, 1—6) való viszonyát veszik alapul. A hitnek a viszonya ezekben a képekben az engedelmességnek, a Jézus igéjére való hallgatásnak és a Jézusban való maradás által a gyümölcstermésnek a viszonya. A hit'nem a tanítvány ragaszkodása és engedelmessége által jön létre. Tanítványait Jézus maga „választja" (15, 16) és ezzel kihívta őket a világból, vagy helyesebben kiszabadította őket a világ hatalmából (15, 19). Más szóval ez azt is jelenti, hogy a tanítványnak Jézushoz való viszonyát, a hitet a Szentlélek formálja (7, 38—39), így a hit Jézus, ill. a Szentlélek által formált ajándék. 4. Ismét más oldalról világítja meg a Krisztushoz való viszonyt s ezzel Krisztus ajándékát is a szeretet fogalma. Ezt a fogalmat János apostol irataira, főként az első levélre különösen is jellegzetesnek szokták tekinteni. De kiemelkedik ez a fogalom a negyedik evangéliumban is, nemcsak ott, ahol Istennek a bűnös világhoz lehajló megmentő szeretetéről van szó (3, 16), hanem ott is, ahol a tanítványnak Jézushoz való viszonyát jelöli meg, főként Jézus búcsúbeszédeiben. A Jézus iránti szeretet cselekedet: az ő parancsolatainak a megtartása (14, 15): „Akié az ő parancsolatai és megtartja azokat, csak az szereti őt" (14, 21). Az ő parancsolatait megtartani pedig annyi, mint megmaradni ő benne vagy pontosabban „az ő szeretetében" (15, 10). A Krisztusban való megmaradás által terem a szeretet „gyümölcsöt": ezen a közösségen kívül, ,,ΚηεζίμΒ nélkül" a tanítvány „semmit sem cselekedhetik" (15, 5), nem cselekszi és nem is tudja cselekedni Isten akaratát. A szeretet fogalma, mely a Krisztushoz való viszonyunkat, a vele való közösséget, a „benne maradást" körülírja, egyúttal az a fogalom, mely az Atya és a Fiú viszonyának a megjelölésére szolgál, v. ö. pl. 3, 35. Istennek ez a szeretete a Fiú iránt azt jelenti, hogy „mindent átad a Fiúnak a kezébe", azaz neki adja át a megváltás művét (1. 3, 35 magyarázatát!). A Fiút éppen azért szereti az Atya, mivel „életét adja" (10, 17). A szeretetnek ebbe az Atyával való akarat-egységébe, melyben a Fiú küldetését teljesíti, vonja bele a Fiú övéit. így „szereti" Isten Krisztus tanítványait, azokat, akik szeretik Krisztust és megtartják igéjét (14, 23), sőt szereti az iránta ellenséges, bűnös világot is, melynek megváltására a Fiút elküldötte (3, 16). Ez a Krisztusban élő, neki és az Atyának szolgáló szerecít formálja a tanítványok közösségét, az új gyülekezetet: ez az új parancsok

1.;, melyet Jézus tanítványainak ad (13, 34—35; v. ö. ennek magyarázatát!). Kriszu-.s szeretetének az életet odaajándékozó áldozata nemcsak az egyes tanítvány számára váltság, hanem gyülekezetet építő hatalom: az Egyház Krisztus szeretetének a műve, ezért „új" parancsolat a tanítványok számára egymás szereteté, vagyis ugyanannak a szeretetnek a kiárasztása egymásra, mellyel Krisztus szereti a tanítványt. 5. A hittel a negyedik evangéliumban szorosan kapcsolódik az „ismeret", pontosabban az Isten-ismeret (v. ö. 8, 55; 14, 7; 17, 3. 25). A negyedik evangéliumban ez az „ismeret" éppen úgy megjelölheti és mégis jelöli a tanítványnak Krisztushoz (v. ö. 6, 69) és az Atyához (v. ö. 14, 7) való viszonyát, mint a hit. Tanulságos az a párhuzam is, hogy mindkét foga•358