Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
hogy Jézus imádkozik. Az Atyával való egységében ugyan tudja, hogy Isten őt „mindenkor meghallgatja" (11, 42). Imádsága mégsem látszat, hanem Istenhez való viszonyának egyik alapvető megnyilatkozása. „Hogy isten a Jézushoz való viszonyban is Isten és az is marad, az éppen abban jelentkezik, hogy Jézus imádkozik hozzá... Éppen imádsága által van egységben Jézus az Atyával. Ezért az imádság Jézusnak nem átmeneti, hanem örök viszonya az Atyához". 19 4 Mindezzel az evangélista nyomatékosan olvasóinak a szeme elé állítja, hogy a Fiú az Atyának alája rendeltetett. A halálnak kiszolgáltatott ember-volta, imádsága, engedelmessége az Atya iránt, mellyel vállalja és véghez viszi, amit az Atya neki átadott és rábízott, egységesen írják le azt, amit az evangélista evvel az egy szóval fejez ki: ő a Fiú. Személyének a titka benne van hozzánk szóló igéjében, a titokzatos „Én vagyok"-ban. Egész küldetése, megváltói műve pedig ebben az igében fogialódik össze: „Az Atyától jöttem ki és jöttem a világba. Ismét elhagyom a világot és az Atyához megyek" (16, 28). Az evangélista egész evangéliumát abban a boldog tudatban írja és tárja olvasói elé, hogy Krisztus, a Fiú, aki az Atyától származik és az örökkévaló Logos, eljött a világba, véghez vitte a váltság művét. De most már nincs a világban: a világnak nincs hatalma fölötte, az Atyánál van. Ott isteni dicsőségben él és uralkodik, mint az örökkévaló jó Pásztor pásztorolja övéit, akiknek életet ád. Mert azt akarja, hogy ahol ő van, ott legyenek övéi is (17, 24): „Én örök életet adok nekik, nem is vesznek el soha örökké és nem ragadhatja ki senki őket az én kezemből" (10, 28). • így valóban a Jézus Krisztusról, mint az Isten Fiáról szóló tanúbizonyságtételben fogialódik össze mindaz, amit az evangélista Jézusról, a testté lett Igéről hirdet. „Krisztus istenfiúságának a képzete az evangélista főfogalma: ennek a kifejtése az ő teológiai teljesítménye, amennyiben ilyenről általában beszélhetünk. Mert az istenfiúság kép•zete adta meg neki a hit, mindkét előfeltételét, egyrészt Jézus függőségét Istentől, amely által' Isten igéjét hirdeti és Isten művét véghez viszi, másrészt pedig az ő teljes királyi hatalmát, amely által az emberiségnek Isten ajándékát megszerzi." 19 5 Krisztus ajándéka. Jézus „az Atyához megy" (14, 12. 28; 16, 28), „elmegy ahhoz, aki őt küldötte" (7, 33; 16, 5. 10. 17), — ezek az evangéliumban ismételten visszatérő kifejezések jelölik meg Jézus művét s vele együtt azt az ajándékot is, melyet Jézus hoz. Ez az ajándék elválaszthatatlan attól, hogy kicsoda Krisztus és így arra már az előzőkben is ismételten rá kellett mutatnunk. A következőkben vázlatosan még ezt az ajándékot kell körülírnunk és megláttatnunk annak sajátos jellegét. 1. Jézus megdicsőülése által megy az Atyához, megdicsőülése pedig kereszthalála által következik be. Ez a negyedik evangélista sajátos szemléletmódja, mely egyedül áll az Újszövetségben. Pál apostol, de a szinoptikusok is erősen érezték, sőt éreztették is, hogy Jézus a gonosztevőknek szánt gyalázatos halállal halt meg. Ezért beszélt Pál a kereszt „botránkoztatásáról" (I. Kor. 1, 18 kk.), a szinoptikusok pedig elmondják, hogyan csúfolták Jézust a kereszten ellenfelei (Márk 15, 194 Lfltgert, id. h. 90. lap. 195 Schlatter: Theologie d. Apostel, 157. lap. 23 A testté lett ige 353
