Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
29; Mát. 27, 39; Luk. 23, 36; ν. ö. 22, 37). A negyedik evangélium erről mitsem ír, ellenkezőleg, Jézus halála által „megy az Atyához" és dicsőül meg. Éppen ezáltal lesz a történeti esemény „jellé", sőt Jézus története és műve kiemelődik ennek a világnak a történetéből, új síkba kerül, eszkatológikus történéssé válik, noha egy percig sem lehet kétséges, hogy Jézus története és műve éppen olyan valóságos történet, mint ahogy Jézus valóságos ember,, jóllehet az Ige lett benne testté. A negyedik evangélista gondolkodása teljesen bele van ágyazva az eszkatológiába: Jézus jövetele a világba és az Atyához menetele, s ezzel együtt a megváltás műve teljesen eszkatológikus jellegű. Legvilágosabban ez 5, 21—30 szakaszában tükröződik, de v. ö. pl. 11, 25—26 igéjét is. Azonban a parusia-várásnak, az ítéletre és örök életre figyelő apokalyptikus-íeszkatológikus reménységnek a hitéhez képest, mellyel a szinoptikusoknál és Pál apostolnál találkozunk, úgy érezzük, hogy a negyedik evangélistánál az eszkatológikus reménységben változás állott be. Hiszen a parusiára alig történik utalás az evangéliumban, 19 6 az ítéletről pedig Jézus azt mondja, hogy az Krisztus eljövetele által már itt van: „Ez az ítélet, hogy a világosság eljött a világra, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot" (3, 19). Hasonlóan lett jelen valósággá az örök élet is: „Aki hallja az én igémet és hisz annak, aki engem elküldött, annak örök élete van, az nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre" (5, 24). Mivel János a negyedik evangélium -elbeszélésében állandóan azt hangoztatja, hogy az ítélet már itt van és hogy az örök élet ugyancsak jelen valóság, azért értelmezték sokan a negyedik evangéliumot ftgy, hogy szerzője a hagyományos őskeresztyén eszkatológiát „átformálja", vagy „spiritualizálja". 19 7 Ez az értelmezés azonban helytelen és félreismeri a negyedik evangélium üzenetét. 19 8 Az őskeresztyén eszkatológia spiritualizálásáról akkor kellene beszélnünk, ha „ítélet" és „örök élet" (ezek a döntő jelentőségű fogalmak), elveszítenék adott valóságtartalmukat, azaz esemény-jellegüket és a lelki élet folyamataivá válnának. Erről azonban a negyedik evangéliumban szó sem lehet. 19 9 Miben rejlik azonban a negyedik evangélium eszkatológiájának a sajátos jellege? A döntő eszkatológiai esemény, hogy Jézus „eljött": „A világosság eljött a világra". Ez nem olyan esemény, amely egyszerűen beleilleszkedik a világtörténet folyásába, nem illeszkedik bele 109 21,22.28-tól eltekintve, csak 14,3 utal világosan Krisztus új eljövetelére. 197 Pl. Η ο 1 t ζ m a η n, id. h. II, 575 k. lp. szerint a negyedik evangéliumban ,,az őskeresztyén eszkatológia összes elemei . . . részben hallgatagon mellőztetnek, . . . részben át vannak ültetve a keleti zsidó világnézetből ... a hellenisztikus, ill. görög világnézetbe". így pl. az ítélet fogalma is „átfogó metamorfózison" megy át. A negyedik evangélista tehát „kioldja a szinoptikus és páli eszkatológiát rövid távlatú perspektívájából" és „az őskeresztyén és páli gondolatvilágot átformálja és újjáalakítja", ϋ. ο. 582. lap. 198 Ha a Jelenések könyve ugyanattól a szerzőtől származik, mint az evangélium, — amit legalább is lehetségesnek kell mondani, — akkor már ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy ezeknek az iratoknak a szerzője nem formálta át és nem spiritualizálta az őskeresztyén eszkatológikus reményt. De ha a Jelenések könyvénelf és a negyedik evangéliumnak a szerzője nem is volna azonos, a két irat mindenképen sok rokon vonást mutat s így az valamilyen módon összetartozik. Ezért már a két irat egymással való kapcsolata is a mellett szól. hogy a negyedik evangélium eszkatológiáját ne olyan módon értelmezzük, hogy azt egyes elemeinek hangsúlyozásával eltávolítsuk az Újszövetségben egyébként tanúsított eszkatológiai reménységtől. 199 V. ö. Bultmann: Die Eschatologie des Johannes-Evangeliums, („Zwischen den Zeiten", VI., 1928), a „Glaube und Verstehen" c. kötetben, 1933, ν. ö. kül. 143. lap, ahol Bultmann hangsúlyozza: „Az ítélet esemény a világban és annak történetében, nem lelki történés". Ugyanezt mutatja ki Bultmann a negyedik evangélium minden döntő fogalmára. •354
