Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
hogy Jakab és János apostolok együtt haltak vértanúi halált 44-ben. Jakab vértanúi haláláról Csel. 12, 2 említést tesz s úgy vélték ; hogy János és Jakab együttes vértanúi halálát támasztja alá Márk 10, 39—40 is, mert ez nem kerülhetett volna bele ebben a formában az evangéliumba, ha nem teljesedett volna is be a Zebedeus-fiakra vonatkozólag. Azonban, amikor Csel.' 12, 2 szerint Jakab vértanúi halált szenvedett, nem szenvedhetett vele együtt testvére. János is: nemcsak hogy érthetetlen volna, miért hallgatta volna el ezt a Csel. tudósítása, hanem utóbb, az ú. n. „apostoli konvent" idején János még élt és a jeruzsálemi gyülekezetben az „oszlopok" közé számított, amint arról Gal. 2, 9 tanúskodik. De nem szenvedhetett János vértanúi halált Jakabbal együtt 62-ben sem, amikor Josephus (ant. XX, 9, 1) szerint az ú· n. „igazságos" Jakabot, Jézus testvérét és „néhány mást" (t. i. keresztyént) megköveztek. — amint azt egyesek újabban állították. Mert a 2. században író Hegesippos (v. ö. Eus. hist. eccl. II, 23, 15. kk ) a Jakab vértanúi haláláról írt részletes tudósításában teljesen hallgat Jánosról. Pedig ha Jakabbal együtt egy apostol, még hozzá János, vértanúi halált szenvedett volna, ezt Hegesippos nem hallgatta volna el, nem is lett volna oka elhallgatni· A szír martyrologiumnak más egyházi vértanú-kalendáriumokkal való összehasonlításából pedig kitűnik, hogy a szir martyrologium összetéveszti János apostolt Keresztelő Jánossal. Ennek a megállapítása azért fontos, mert ezzel felvetődik annak a lehetősége, hogy a fenti Papias-idézetekben, ill. kivonatokban is összetévesztették a késői epitomatorok János apostolt Keresztelő Jánossal. Az idézetek fogalmazása, különösen a „teológus" név (ezt csak későbben alkalmazták János apostolra) arra mutat, hogy a szöveg nem származhatik ebben a formában Papiastól, Georgios Hamartolos előadásának az öszszefüggése pedig arról tanúskodik, hogy Georgios Hamartolos Papias híradását Jánosnak Efezusban szenvedett vértanúságára vonatkoztatta. így még ha Papiasnál valóban lett volna is közlés János apostol vértanúhaláláról, az nem hozható ellentétbe az efezusi tartózkodásáról szóló hagyománnyal s avval sem, hogy ő írta az evangéliumot. Azonban kétségesnek kell mondani, hogy ilyen közlés volt-e Papiasnál János halálára vonatkozólag s nem inkább valami félreértésről van-e szó. Mert Eusebius, aki pedig ismerte és használta még Papias iratát, semmit sem ír és tud ilyen közlésről. Pedig ha Eusebius arról olvasott volna Papiasnál, hogy János Jakabbal együtt a zsidóktól vértanúhalált szenvedett és így nem került Efezusba, akkor ezt Eusebius bizonyosan tovább adta volna: hiszen ez igen jól egyezett volna avval a feltevésével, hogy nem János apostol írta az Apokalypsist. Azonban Eusebius is úgy tudta és pedig Papias alapján, hogy János apostol Efezusban élt és tovább is adja Irenaeusnak azt a tudósítását, hogy János, „a teológus" még Trajánus idején is élt Efezusban (Eus- Chronic· — Syncell. 655, 14 — ad Olymp. 220; ν. ö. Harnack— Gebhardt— Zahn: Patrum Apostolicorum Opera, ed. minor, 5. kiad. 1906, 76. lap). Az elmondottak alapján úgy kell ítélnünk, hogy a János apostolra és efezusi tartózkodására vonatkozó hagyományt megbízhatónak kell elfogadnunk. 5. Sok vita folyt arról, hogy vájjon hol keletkezhetett és milyen származású keresztyén író lehetett a negyedik evangélium szerzője, ha a János apostolra vonatkozó óegyházi hagyományt nem logadjuk el hitelesnek. Különösen régebben sokan úgy vélték, hogy az evangélium szerzője hellenisztikus környezetből származott, sőt — mivel éles ellentétben áll a zsidósággal, — nem is lehetett zsidó. Egyesek erősen szinkretisztikus környezetben, Szíriában, főként Antióchia vidékén, keresték az evangélista szellemi hazáját és műve keletkezési helyét- Ilyen és hasonló feltevésekkel szemben különösen Schlatter, a nagynevű német teológus kimutatta, hogy az evangélista nyelvezetének alapjellege, valamint gondolkodása (. étziárá^") kÖ7p'' ro!-"nságot mutat a korabeli zsidósággal (v. ö. kül. „Die Sprache und Heimat des vierten Evangelisten", 1902; „Der Evangelist Johannes", 1930). Mások mint pl. Burney: The Aramaic Origin of the Fourth Go-pel. 1922) Torrey. Schaeder, de Zwaan egyenesen azt a tételt állították fel, hogy a negyedik evangélium eredetileg •333
