Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
kezésben volt, s akiknél ellenőrizte a másodkézből hallottakat, mert tőlük megtudhatta, mit „mondanak"· Bajos kétségbevonni, hogy a másodkézből kapott értesülések közt is lehettek és voltak olyanok, amelyeket attól a Jánostól származtattak, aki ott élt Papias közelében s akinél nemcsak a másodkézből vett értesüléseket általában, hanem azt is ellenőrizte, amit értesülései ugyanerre a Jánosra magára vezettek vissza. Ez az értelmezés simává teszi Papias nyilatkozatát és nem teszi szükségessé, hogy két azonos nevű tanítványt tételezzünk fel. Ez ellen az a feltevés is szól, hogy Jézusnak egy másik János nevű tanítványáról egyebütt sehol sem hallunk, noha bajos volna valószínűnek mondani, hogy ez a tanítvány teljesen elsüllyedt az első gyülekezetek emlékezetében, ha Krisztusnak olyan megragadó erejű bizonyságtevő tanítványa lett volna, mint amilyen ä negyedik evangélium szerzője. De a János presbiterre vonatkozó feltevés nem is oldja meg azokat a nehézségeket, melyeket egyes kutatók annál a feltevésnél éreznek, hogy egy apostol írta a negyedik evangéliumot. Mert az állítólagos János presbiter Papias nyilatkozata szerint éppen úgy „az Ür tanítványa", mint János apostol. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek az állítólagos János presbiternek éppen úgy Palesztinából és Jézus környezetéből kellett volna származnia, mint János apostolnak. Ebben az esetben pedig semmivel sem könnyebb megérteni, hogy János persbiter, Jézus egykori tanítványa, hogyan írhatta meg inkább evangéliumát jellegzetes Krisztus-képével és sajátos fogalom-kincsével, mint az ugyancsak palesztinai származású János apostol. 4. A János apostol efezusi tartózkodására vonatkozó óegyházi hagyományt, a történeti kritika az utolsó évtizedekben még egy másik irányból is megpróbálta kétségbe vonni. Egyesek úgy vélték, hogy a János apostol efezusi tartózkodásáról szóló hagyomány már csak azért sem lehet helytálló, mert egyes adatok szerint az apostol már az apostoli kor kezdetén vértanúhalált szenvedett volna és sohasem került Éfezusba· Ezt a feltevést egyes kutatók főként arra alapítják, hogy a már ismételten említett Papias hierapolisi püspök' elveszett művében lett volna állítólag közlés János apostol vértanúi halálára vonatkozólag. Az 5. században élt Side-i Fülöp egyháztörténetében, melyből azonban csak töredékek maradtak ránk, azt írja: „Papias, a hierapolisi püspök, Jánosnak, a teológusnak hallgatója, Polykarpos barátja öt könyvből álló művet írt az Ür igéiről. Benne felsorolja az apostolokat, majd Péter, János, Fülöp, Tamás és Máté után Aristiont is az Ür tanítványai közé sorolja, valamint egy másik Jánost, akit „a presbiter"-nek nevez, úgyhogy egyesek abban a véleményben vannak, hogy ettől a Jánostól származik a két kisebb katolikus levél, melyek János nevét viselik, mert az öregek csak az elsőt tulajdonították neki· Egyesek tévesen úgy vélték, hogy az Apokalypsis is tőle származik. . . .A második könyvben Papias azt mondja, hogy Jánost, a teológust és testvérét, Jakabot a zsidók ölték meg " (V. ö. Funk— Bihlmeyer: Die apostolischen Väter. 1924, 138. lap.)· — Hasonlóan ír egy 9. századbeli krónikás, Georgios Hamartolos: „Domitianus után egy évig Nerva uralkodott, aki megengedte Jánosnak, hogy visszatérjen a szigetről és Efezusban lakjon. Akkor már egyedül ő volt életben az apostolok közül és miután megírta a róla nevezett evangéliumot, vértanúságra méltatta őt [Isten], Papias t. i. a hierapolisi püspök, aki még maga látta őt, azt írja az Ür igéiről szóló műve második könyvében, hogy a zsidók ölték őt meg. így nyilván beteljesedett rajta és testvérén Jézus jövendölése és saját vallástétele. Mert az Ür azt mondta nekik: Megihatjátok-é a kelyhet, amelyet én megiszom? És amikor készségesen hozzájárultak és beleegyeztek, azt mondotta: A kelyhet, amelyet én megiszom, megisszátok majd ti is, és a keresztséggel, amellyel én megkereszteltettem, megkereszteltettek ti is. Es ez így is van rendjén, mert lehetetlen, hogy Isten hazudott volna·" ( Funk—Bihlmeyer id. h. 139. lap). Ezt a közleményt alátámasztani látszik az a körülmény, hogy az ószír egyház martyrologiumában (mártír-naptárában), mely 411-ből származik, december 27-hez a következő adatot találjuk: „János és Jakab apostolok Jeruzsálemben" (t. i. haltak vértanúhalált). Ezeknek az adatoknak az alapján állították fel egyes kutatók azt a tételt, •332
