Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához

13. A 21. fejezet kérdései (Kiegészítés a 21. fejezet magyarázatához.) A 21. fejezet sok nehéz kérdést vet fel. Ezekkel itt legalább röviden szembe kell néznünk, mivel azok e fejezet, sőt az egész evangélium megértése szempontjából is jelentősek. 1. A 20, 30—31 versei eredetileg az evangélium lezárására szolgáltak. Ha ez a megállapítás helyes, akkor a 21. fejezet nyilván függelék, melyet utóbb csatoltak az evangéliumhoz. De akkor, azonnal felvetődik a kérdés: ki, vagy kik és mikor, milyen célból vagy érdekből csatolták a függeléket az evangéliumhoz? Hogy ezekre a kérdésekre feleletet kapjunk, meg kell állapítanunk a következőket: A 21. fejezet tudomásunk szerint mindig hozzátartozott a negyedik evangéliumhoz, s.azt e nélkül a fejezet nélkül -— jelenlegi ismereteink szerint — sohasem terjesztették, ill. használták. A 21. fejezet ott van kivétel nélkül minden régi kéziratban, idézi már Tertullianus a 3. század elején és Origenes, az ókor egyik legkiválóbb egyházi tudósa a harmadik század közepén, a negyedik evangéliumhoz írt kommentárjában a 21. fejezetet egy sorban tárgyalja az 1—20. fejezettel. Ebből joggal lehet arra következtetni, hogy a 21. fejezet már eredetileg, vagyis az evangélium közzétételekor és használatba vételekor hozzátartozott a negyedik evangéliumhoz. Ha ez a megállapítás helyes, akkor csak két eset lehetséges: vagy maga az evangélista csatolta a függeléket az evangéliumhoz, vagy pedig az, ill. azok csatolták hozzá, akik az evangéliumot közzétették. Az első lehetőség mellett, hogy t. i. az evangélista maga csatolta volna hozzá a 21. fejezet függelékét az evangéliumhoz, szól az a megfigyelés, hogy a 21. fejezet nyelvezete általában megegyezik az előző fejezetek nyelvezetével. Ha vannak is benne olyan szavak, melyek az evangéliumban egyébként nem fordulnak elő, ezek legnagyobbrészt összefüggenek az elbeszélt történet sajátos tartalmával s nem lehet belőlük messzebbmenő következtetést levonni. Feltűnőnek csak az mondható, hogy 21, 2 említi „a Zebedeus fiait", holott a negyedik evangélista őket nem említi. Feltűnő az a körülményes mód is, ahogyan 21, 20 a „szeretett tanítványt" említi: de ezek a körülmények még nem kényszerítenek arra a következtetésre, hogy a 21. fejezetet nem maga az evangélista írta, vagy csatolta volna az evangéliumához. Azonban a 21. fejezet, — legalább is 21, 1—23 — nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag, pontosabban teológiailag is egyezik az evangélium törzsével. Azt mindenesetre meg lehet állapítani, hogy e fejezetet főként két okból csatolták az evangéliumhoz: egyik annak érdeke, hogy megrögződjék a gyülekezetben annak emlékezete, hogyan fogadta vissza tanítványává a feltámadott Jézus Pétert; a másik, hogy a szerző eloszlassa azt a tévhitet, mely a gyülekezetben a „szeretett tanítványra" vonatkozólag támadt. A „szeretett tanítványt" a függelék nyilván azonosítja Jánossal, Zebedeus fiával. El lehetne gondolni, hogy maga János tartotta szükségesnek helyreigazítani az ő reá vonatkozólag a gyülekezetben keletkezett balvéleményt, ezért csatolta hozzá a függeléket evangéliumához. Ezek ellen az érvek ellen azonban joggal hozható fel elsősorban 17* 323