Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
figyelmeztet, hogy az evangéliumi elbeszélés megfogalmazása ugyanabban a gondolkodásmódban gyökerezik, mint amelyet a zsidó írástudományban találunk. Ennél a megfigyelésnél fontosabbak a következők. Chanina ben Dószát az elbeszélés úgy jellemzi, mint aki kegyességével, különösen imádságának az erejével válik kj a többi rabbi közül s e tekintetben előnyben van még az olyan páratlan tekintélyű rabbival szemben is, mint amilyen Jochanán ben Cakkáj. Jézust az evangélium nem ilyen kimagasló kegyességű férfiúnak rajzolja. Jézus a Lélek erejével cselekszik, igéje isteni hatalommal gyógyít betegséget, teremt életet. Éppen azért Jézus nem elégszik meg avval, hogy csodát várnak tőle és nem engedi, hogy az ember Istenhez való közelségét kihasználja az élet bajaiból való szabadulásra. Engedelmességet követel igéje és hitet önmaga iránt. Chanina ben Dószá teljésen bele illeszkedik a zsidó kegyesség kereteibe, érthető, ha mint híres csodatevő rabbit tisztelik és becsülik. Jézus azonban igéjével és igényével széttöri a zsidó kegyesség korlátait, hiszen igéjében olyan igény nyilvánul meg, melyet a zsidó kegyesé ség csak Isten igéjétől és kinyilatkoztatásától volt hajlandó elfogadni. Ezért érthető, hogy Jézus cselekedete és igéje hamarosan ellentmondást váltott ki és elindította azt a harcot, küzdelmet, melyben a zsidóság fokozódó erővel küzdött Jézus igéje ellen, szállt szembe vele és végül is a keresztre juttatta őt. 12. A szenvedéstörténet János evangéliumában (Kiegészítés a 18. és 19. fejezet magyarázatához.) 1. A 18—20. fejezetek mondják el Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának a történetét. A szenvedéstörténetet őrizte meg a Jézusra vonatkozó tudósítások közül a legrégebben az első gyülekezetek hagyománya. Márk és Máté nagyjából egyformán mondják el Jézus szenvedésének és halálának a történetét, az elbeszélésnek ugyanehhez a menetéhez csatlakozik Lukács is, azonban nála a történet néhány új elemmel bővül. A negyedik evangélistánál az elbeszélés váza lényegileg ugyanaz, mint a szinoptikusoknál, azonban a tudósítás menetén belül néhány új mozzanat új színt és új hangsúlyt ád az ismert történetnek. Az egyik legfeltűnőbb mozzanat mindjárt az, hogy a főpapnak, Kajafásnak a házában történt kihallgatásról nem hallunk semmit s Jézus perének a súlypontja teljesen a Pilátus előtti kihallgatásra helyeződik át: egyik evangélista sem mondja el ezt olyan részletesen, mint János. Ezt az eljárást talán az magyarázza, hogy az evangélista szerint Jézus ügyében a döntés már elfogatása előtt megtörtént (11, 45—53). Viszont a római hatóságnak, a felsőbbségnek az ítélete az evangélista számára nyilván példaképszerű jelentőséggel bír. — Hiányzik a negyedik evangéliumból Jézus gecsemánei imádságának és tusakodásának története, hiányzik nála Jézusnak a 22. zsoltárhoz kapcsolódó utolsó kiáltása és imádsága is: az Istentől való elhagyatottság képzete nem illik bele a negyedik evangélium gondolatkörébe, mely Jézus halálában dicsősége kinyilatkoztatását ismeri fel. Ε tekintetben János evangéliuma rokon Lukácséval, mely ugyancsak elhagyja a szenvedéstörténetből ezt a vonást. Ezek mellett vannak apróbb eltérések is, mint hogy pl. Péter János szerint •319
