Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
nyércsoda, Jézus tengeren 'járása, stb.)· Ez a körülmény ellene mond annak a feltevésnek, hogy az evangélista dolgozta volna át a kapernaumi százados történetét. Nem is lehet valószínűsíteni olyan motívumokat, amelyek egy ilyen átdolgozásnak az alapjául szolgáltak volna. Valószínűbbnek lehet tartani azt a feltevést, hogy az evangélista tudatosan és szándékosan helyezte szembe a kapernaumi főember történetét az elbeszélésnek avval a változatával, melyet a szinoptikusok őriztek meg. Ha ez a feltevés helyes volna, akkor ez azt is jelentené, hogy az evangélista azért helyezte szembe a történetet a szinoptikusoknál található változattal, mivel Jézus történetéről a szinoptikusoktól független és valószínűleg azoknál helytállóbb ismerete volt. Ez a körülmény megértetné azt is, hogy miért vette fel az evangélista ezt az elbeszélést evangéliumába, holott annak ott szerkezetileg nincs nagyobb jelentősége. A kapernaumi főember történetét ismételten összehasonlították egy a talmudban (Berakhot (34b bar,) ránk maradt elbeszéléssel. Ε szerint „egyszer megbetegedett Gamáliél rabbán [élt Kr. u. 90 táján] egyik fia. Elküldött két írástudó-tanítványt Chanina ben Dósza rabbihoz, hogy imádkozzék a fiú érdekében irgalomért. Amikor ez látta amazokat, felment a felső szobába és irgalomért könyörgött annak érdekében. Amikor lejött, azt mondta nekik: ,Menjetek el, mert elhagyta őt a láz.' Azok azt mondották neki: ,Talán próféta vagy te?' Ö azt válaszolta nekik: ,Nem vagyok próféta, sem próféta fia. De így kaptam [t. i. a kinyilatkoztatást]: ha imádságom folyamatos ajkamon, akkor tudom, hogy az illetőt elfogadta [Isten]; ha pedig nem, akkor tudom, hogy az illető elpusztul.' Visszatértek s írásban megjegyezték maguknak amaz órát. Amikor viszszaérkeztek Gamáliél rabbánhoz, ez azt mondotta nekik: ,A templomi szolgálatra! nem mondottatok sem túlsókat, sem túlságosan keveset: éppen így volt, abban az órában hagyta el őt a láz és vizet kért inni.' Egy másik alkalommal Chanina ben Dósza rabbi elment, hogy Jochanán ben Cakkáj rabbánnál [megh. Kr. u. 80 táján] tórát tanuljon. Ekkor megbetegedett Jochanán ben Cakkáj rabbán egyik fia. Ezt mondotta: ,Fiam, Chanina, könyörögj az érdekében irgalomért, hogy életben maradjon!' Ekkor fejét térdére hajtotta és irgalomért imádkozott az érdekében és [a fiú] életben maradt. Jochanán ben Cakkáj rabbán pedig azt mondotta: ,Ha Ben Cakkáj akár egész napon át is térdére szorította volna fejét, [Isten] akkor sem törődött volna vele.' Felesége azt mondotta neki: ,Vájjon nagyobb tekintélye van-e [Istennél] Chaninának, mint neked?' Ö azt válaszolta: ,Ez nem áll; ellenben [Chanina] a király inasához hasonlít [aki minden időben ki- és bejárhat a királynál], míg viszont én a királyhoz viszonyítva fejedelemhez hasonlítok, [aki nem járulhat bármikor a király elé]." — Az összehasonlításhoz tulajdonképpen csak az első elbeszélés szolgál alapul, a második gyógyítási eset azonban tanulságos a hozzáfűzött megjegyzés miatt és megvilágítja az első elbeszélést. Feltűnő, hogy az első elbeszélés, Gamáliél 168 rabbán fiának a meggyógyítása nemcsak tartalmilag mutat rokonságot az evangéliumi elbeszéléssel, hanem az egyik helyen szószerint is egyezik vele (a fenti szövegben dőlt betűkkel szedve!). Ennek ellenére sem lehet természetesen arra gondolni, hogy akár az evangéliumi elbeszélés függene a talmudban találhatótól, akár fordítva. Az egyezés inkább arfä 108 Az itt szereplő Gamáliél rabbán unokája volt annak a Gamáliél rabbánnak, akit „az idősebbnek" mondottak s akit az Újszövetség is említ (Csel. 5, 34). •318
