Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
már a zsidóság is érintkezésbe került a Dionysos-kultusszal, talán annyival is inkább, mert Dionysos hívei erős propagandát fejtettek ki istenük érdekében és igyekeztek neki mindenfelé új híveket szerezni, így Dionysos lett a római birodalomban egyik legelterjedtebb istenség. Ha erre gondolunk, nem volna' lehetetlen, hogy evvel a pogány kultusszal szemben hangzik fel a negyedik evangéliumban az ige: „En vagyok az igazi szőlőtő". Ebben az esetben ennek az igének a közvet-, len értelme az volna: Nem Dionysos, hanem Krisztus az igazi szőlőtő. Azonban Ján. 15-ben, ezen a ki sem fejezett ellentéten túl, nem utal semmi sem a Dionysos-kultuszra, úgyhogy ezért a fentebbi ellentét sem valószínűsíthető. Még meglepőbb kapcsolatot, ill. ellentétet mutatnak Ján. 15, 1 kk.kel a mandeus iratok. Ezekben Manda d'Haije jelenik meg úgy, mint szőlőtő: „Manda d'Haije kinyilatkoztatta magát Júdeában, szőlőtő jelent meg Jeruzsálemben", — olvassuk (Ginza 181, 27, ed. Lidzbarski). „Téged [kell dicsőítenünk], a szőlőtőt, aki a teljes élet vagy" — mondja a kegyes hívő (Mand. Liturgien, 141, ed. Lidzbarski). Lehet, hogy ennek a képnek közelebbi színeződésére a mandeusoknál már hatása volt a keresztyénségnek, sőt János evangéliumának is. Viszont valószínűnek látszik, hogy a képet a mandeusok nem a keresztyénségből vették át, hanem csak alkalmaztak egy olyan megjelölést, mely Kelet bizonyos köreiben elterjedt volt s talán a parszizmusra nyúlik vissza. Üjabb vizsgálódások 158/ a pedig valószínűvé tették, hogy a szőlőtő a régi Kelet szimbolikájában tulajdonképpen az élet fáját szimbolizálja. Ha ez a megállapítás helytálló, akkor ezzel hasznos szempontot nyerünk Ján. 15, 1 kk. megértéséhez. Mert ebben az esetben az „élet vize" (v. ö. Ján. 4), az „élet kenyere" (Ján. 6) és az „élet világossága" (Ján. 8, 12) képzete mellé odakerül a „szőlőtő", mint az „élet fája", hogy ezek a képzetek egyértelműen és mégis mindegyik új színnel, az antik ember számára közérthető módon jelöljék meg Krisztust, mint az élet fejedelmét, akitől minden élet származik s aki egyedül ad valóságos életet. 1 5" 10. A Paraklétosz (Kiegészítés a paraklétosz — mondások, Ján. 14,15, stb. magyarázatához.) A görög. παρακλητος („paraklétosz") szót a magyar biblia „Vigasztaló" nak fordítja. Az általános görög szóhasználat szerint παροίκλητος annyit jelent, mint „segítő", „szószóló", „közvetítő" s olyasvalakit jelöl meg, akit valaki odaszólít magához, hogy neki segítsen. Ilyen értelemben fordítják az ó-latin bibliafordítások egyes szövegtanúi, valamint az ókori latin egyházi írók (pl. Tertullianus, Cyprianus, Novatianus, Hilarius, Augustinus) „advocatus"-nak, „ügyvéd"-nek. Viszont a Vulgata nem fordította le, hanem Paraclitust ír, jelezvén, hogy a latin nyelvnek nincs egészen egyenértékű szava. A παράκλητος szó eddigi ismereteink szerint azonban nem volt általánosan elterjedt megjelölés a görögöknél a bíráskodási, ill. peres ügyekben az „ügyvéd" számára. Ezért meg kell elégedni általáno158'a.v. ö. Schweizer, id. h. 39. k. lpk. 159 V. ö. Grill: Untersuchungen über die Entstehung des vierten Evangeliums, II., 1923, 105. k. lpk.; Bousset: Kyrios Christos, 2. kiad., 1921, 274. lap; Clemen: Religionsgeschiehtliche Erklärung des NTs, 2. kiad., 1924, 282 k lp. ; Behm : Ampelos Kittel THW I, 345. k. lp;' Schweizer: Ego eimi .... 1939, k. lpk.; Büchse!: Johannes und der hellenistische Synkretismus, 1928, 52 k. lp. •309
