Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához

jében visszahozhatatlanul eltűnnek az ókor, pásztor-istenségei éppen úgy, mint azok, akiket a zsidó írástudomány dicsőített és magasztalt pásztorként. Nem marad más Pásztor, csak egyedül Jézus: minden pásztori szolgálat tőle nyeri értelmét, jogosultságát, de fényét és ragyogását is. 9. „Az igazi szőlőtő" (Kiegészítés Ján. 15, 1—5 magyarázatához.) Honnét származik s mit jelent a szőlőtő sajátságos és a keresztyén szimbolikában is annyira kedveltté lett „allegóriája"? Utalni szoktak arra, hogy a szőlőtő már az Ószövetségben, nevezetesen a próféták gondolatvilágában is jelentős szerepet játszik. Izráel az a szőlőtő, melyet Isten plántál (Jer. 2, 21) s amelyet „kihozott", „átültetett" Egyiptomból (Zsolt. 80, 9—20). A haszontalanná lett szőlőtövet pedig Isten ítélet alá vonja (Ez. 15, 1-—8). Rokon evvel az a nagyon gyakori ószövetségi kép, hogy Izráel Isten szőleje (szőlőskertje), v. ö. Ezs. 5, 1 kk. Ennek a képnek használata folytatódik a zsidó írástudományban; itt is találkozunk ázzál a minden vonatkozásban kiaknázott és gondosan megrajzolt hasonlattal, hogy Izráel „szőlőtő", ill. olyan mint a szőlőtő.

158 Ezt a képet Jézus is ismerte és a vele közeli'rokonságban levő másik képet, mely Izráelt szőlőhöz (szőlőskerthez) hasonlította, ő maga is alkalmazta és átformálta (v. ö. Márk 12, 1—12; Mát. 21, 33—46; Luk. 20, 9—19). A szőlőskertnek, ill. a szőlőtőnek így az Ószövetségben gyökerező gondolkodás régtől fogva szimbolikus jelentőséget tulajdonít. Ennek alapján valószínűnek látszhatnék, hogy Ján. 15·, 1 kk. „képe" is innét származik. Azonban vannak olyan mozzanatok, melyek ennek a feltevésnek ellentmondanak. így nevezetesen figyelni kell arra, hogy a szőlőtő képét sem az Ószövetség, sem a késői zsidóság nem vonatkoztatja a messiásra. Csak a Kr. u. 1. század végéről való szír Báruk-apokalip-· szisben fordul elő egy alkalommal Báruk egy víziójában egy szőlőtőnek a képe, melynek tövében egy forrás fakad: ez a forrás kiárad és vizével elmos egy egész erdőt, a szőlőtő pedig az utolsó megmaradt cédrust vonja ítélet alá (Szír Báruk-apk. 36—40). Ebből a rövid összefoglalásból is látható, hogy a Ján. 15, 1 kk.-ben található „kép"-nek a jellege egészen más: a Báruk-apokalipszisben található vízió a messiás által tartandó ítéletet jeleníti meg, míg János evangéliumában a szőlőtő képe Krisztusnak és a tanítványnak a viszonyát állítja elénk. Sokkal feltűnőbb ennél, hogy a régi keleti vallások némelyikében milyen jelentősége van a szőlőtőnek. Ismeretes, hogy Dionysos kultuszában milyen jelentősége van a szőlőnek és a bornak s hogy a szőlő, ill. a szőlőfürt Dionysosnak gyakori jelképe. Tudjuk azt is, hogy a Dionysos-kultusz igen elterjedt volt, emlékei Görögországon kívül nemcsak Nyugaton (Itáliában, de pl. Pannoniában is), hanem Keleten (Kis-Ázsiában, Szíriában, sőt még keletebbre, így a Palesztinával határos területeken, valamint az őskeresztyénség kialakulása szempontjából oly fontos Damaszkusz és Antiochia vidékén) is megtalálhatók. Pogány területen akadtak, akik Dionysost azonosították Jahveval: ez mutatja, hogy nemcsak az őskeresztyénség, hanem 158 v. ö. Lev. R. 36 (133a), S t r a c k - Β i 1 1 e r b e c k, id. h. II, 563. Ip. •308