Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
Én ölök és elevenítek, én elevenítek és gyógyítok és nincs, ki kezemből megszabadítson!" (V. Móz. 32, 39.) 15 5 Ennek az ószövetségi kifejezésmódnak az egyenes folytatású irányvonalába esnek a Jelenések könyvében található igék, melyekkel a megdicsőült Krisztus nyilatkoztatja ki önmagát: „Én vagyok az Alfa és az Omega" (Jel. 1, 8; 21, 6; 22, 13; v. ö. Ézs. 41, 4; 48, 12); „én vagyok az első és az utolsó és az élő. .." (Jel. 1, 17; v. ö. Ézs. 44, 6). V. ö. továbbá Jel. 2, 23 és Jer. 11, 20; 17, 10; végül Jel. 22, 16 és Ézs. 11. 1; 60, 30. A Jelenések könyvének ez a szakrális stílusa tehát közvetlen összefüggésben van az Ószövetséggel. Ez jelentős megállapítás János evangéliuma szóban forgó Jézus-igéinek a megértése szempontjából is. Ugyanez a szakrális stílus határozza meg a negyedik evangéliumban az „én vagyok..." kezdetű igéket. Formájuk szerint tehát ezek az igék ősrégi keleti vallásos stílus-alakot képviselnek. A felhozott példákból az is kitűnik, hogy a szóbanforgó szakrális stílus isteni kinyilatkoztatás igényével lép fel. Ez már maga is jelentős felismerés. Azonban annak a megállapítsa, hogy ezek az igék irodalmi formájuk szerint az ősrégi keleti szakrális stílus bélyegét viselik magukon, még; nagyon keveset jelent tartalmuk és értelmük tekintetében. Tovább vezet bennünket az a megfigyelés, hogy az „én vagyok..." kezdetű, szakrális stílust tanúsító megnyilatkozások egymás közt is felmutatnak különbségeket. 1 5" Egyesekben ezek közül az istenség mintegy bemutatkozik („prezentációs formula", pl. „Én vagyok Isis, minden ország királynője"). Másokban az istenség mintegy megmondja, hogy kicsoda vagy micsoda („kvalifikációs-formula", pl. „Én vagyok az Ur, aki mindent cselekszem. .." Ézs. 44, 24). Más esetekben a beszélő azonosítja magát valakivel („azonosítási formula"; ez azonban sokszor nagyon közel áll a prezentációs formulához és tőle alig különböztethető meg; pl. egy Isis-felirat: „Én vagyok minden, ami lett és ami van és ami lesz", Plut. de Is. et Os. p. 354c.). Végül egyes esetekben ez a formula feleletet ad arra a kérdésre: ki az, akiről szó van? („recognitiós formula", pl. „Én vagyok, aki elsőként adtam gyümölcsöt az embereknek"). A negyedik evangéliumban található Jézus-igék ebbe az utolsó csoportba tartoznak. Ezek tehát azt mondják meg, hogy ki s mi Krisztus számunkra. Ehhez azonban még hozzá kell tenni egy másik megfigyelést. Amikor a szakrális stílus formájában az istenség jelentkezik, akkor rendesen megmondja, hogy mit cselekedett és végzett (pl. a híres Isis-himnuszokban, melyekből a fentebbi idézet csak egy nagyon rövid kivonat). Ezt az istenség általában tárgyi megjelölésekkel teszi 1.15 A fentebbi példákat úgy válogattuk össze, hogy azok szemléltessék a „szakrális stílus" sajátos jellegét. Természetes, hogy nem mindenhol van szó szakrálisstílusról, ahol valamelyik szövegben egy mondat így kezdődik: ,,én vagyok , . .". Az ószövetségben is jelentős számmal vannak ilyen mondatok, melyek nem tartoznak a szakrális stílus összefüggésébe és vannak köztük olyanok, amelyekben valaki használja ezt a stílusformát a nélkül, hogy az megilletné, pl. amikor Tirus királya mondja: „Isten vagyok én". Ez. 28, 2. 9. Antik példák is tanúsítják, hogy a szakrális stílus a vallás területéről átvált az istenekként tisztelt uralkodók udvari stílusába. Ez azonban a stílus eredeti sajátosságán nem változtat, sőt segít, hogy annak eredeti jellegét még jobban megérthessük. A „szakrális stílus" kérdéséhez v. ö. kül. Norden: Agnostostheos, 2. kiad., 1923, kül. 177 k. lpk. Deissmann : Licht vom Osten, 4. kiadás, kül. 1U8. k. lpk. Schwe izer: Ego eimi . . ., 1939. kül. 9. k. lpk. is» A következő osztályozás Bultmann - tói származik, v. ö. „Das Evangelium des Johannes", 1941, 167 k. lap. 303.
