Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához

4. A „felülről születés" (Kiegészítés Ján. 3, 3 magyarázatához.) Honnét származik a „felülről születés"-nek a sajátságos, az Újszövetségben. tulajdonképpen csak János irataiban előforduló képzete? Ezt a kérdést nem kizárólag a történetkutató teszi fel, hogy világosságot derítsen egy sajátosságában feltűnő képzet eredetére, hanem felvetik mindazok is, akik ennek a képzetnek a teljes értelmét keresik. Sokszor utaltak arra, hogy Ján. 3, 3 és 5 rokonságban van a Mát. 18, 3 és Márk 10, 15 alatt feljegyzet igével. Vannak magyarázók, akik úgy vélik, hogy a három szóbanforgó ige tulajdonképpen egy és ugyanazon mondásnak háromféle megfogalmazása. Értelem tekintetében ugyan jelentős különbség van ezek közt az igék közt. Más az: Isten királyságát úgy befogadni, mint gyermek, azaz befogadni és elfogadni önfeledt, minden ajándékot elfogadni kész, emberi akarástól és kapaszkodástól ment, öntevékenység nélküli bizodalommal. És más az felülről, Istentől születni, azaz Istentől nyerni új életformát, hogy megláthassuk Isten' királyságát. Rokonság mégis van a két ige között. Mindegyik az Isten királysága ajándékáról szól, arról, hogy e királyságot nem láthatja meg az, aki emberi magatartással, erőfeszítéssel igyekezik biztosítani magának Isten ajándékát. Isten maga teszi gyermekké, ill. „nemzi", fogadja gyermekévé azt, akit királyságának ajándékában részesít. Ilyen értelemben nem volna lehetetlen, hogy a negyedik evangélista valóban azt a jézusi mondást formálta volna újonnan, melyet Máté és Márk a maguk módján alakítottak a saját gyülekezeteik számára. Ebben az esetben fel kellene tételezni, hogy az ige jelenlegi formáját a görög keresztyénekből álló gyülekezetek által való könnyebb érthetőség érdekében nyerte. A „felülről születés", ill. újjászületés képzetének a gyökereit általában pogány területen, elsősorban az ú. n. misztérium-kultuszokban s a velük rokon kegyességet mutató gnosztikus irányzatokban szokták keresni. A misztérium-kultuszok a tagjaik sorába való felvételt jelentő „beavatás" különféle, sokszor nagyon primitív és részben vaskos szertartásaihoz fűztek olyan képzeteket, hogy a beavatott a szertartás alapján újonnan születik, ill. újjászületik. A gnosztikus gondolkodásban hasonlóan megtalálható helyenként az a képzet, hogy szakramentális szertartások az istenségtől való születést (ill. az isteni nemzést) közvetítik. A gnosztikusok nevezetesen az ú. n. „pneumatikusokat" (azaz a legmagasabb fokon álló tagjaikat) tekintették olyanoknak, mint akiket az istenség nemzett. A misztérium-kultuszok képzetvilágát és „teológiai" nézeteit ma már alig-alig lehet pontosan rekonstruálni és igen nagy a veszedelem, hogy önkéntelenül is keresztyén képzeteket fűzünk töredékesen ránk maradt emlékeikhez, ezért természetesen csak igen nagy óvatossággal és körültekintéssel lehet azokat felhasználni, amikor újszövetségi fogalmak és képzetek értelmezéséről van szó. A gnosztikusok fogalmai és nézetei pedig — még ha a keresztyénségtől függetlenül alakultak is ki — nem zárják ki, hogy utóbb keresztyén hatást is vettek fel. Ezt a lehetőséget a szóbanforgó képzeteknél sem szabad eleve kizárni. Ennek ellenére valószínűnek látszik, hogy a misztériumközösségek és a gnosztikusok gondolatvilágában kell felismernünk azt a szellemi talajt, melyben az „újjászületés" és az „Istentől születés" •297