Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
3. Az Isten báránya (Kiegészítés Ján. 1, 29 magyarázatához). Hogy ki s mi az „Isten báránya", azt megmondja a melléje adott jelző: ő az, aki „eltörli a világ bűnét". Ezen a belső tartalmi meghatározáson túl azonban ennek a megjelölésnek az értelme csak eredetének a feltárása által világosodik meg. Krisztusra vonatkoztatva a „bárány" megjelölés az Újszövetségben csak a Jelenések könyvében (itt 29-szer, görögül „arnion" és Ján. 1, 28 és 36-ban (itt görögül „amnosz") fordul elő. I. Pét. 1, 19 is alkalmazza a kifejezést, mint hasonlatot, Csel. 8, 32 pedig Ézs. 53, 7-et idézi és vonatkoztatja Jézusra. Egyébként azonban az Újszövetség nem mondja Jézust ,,bárány"-nak. Ismeretlen ez a név mint messiási megjelölés a késői zsidóság szóhasználatában is, legalább is amennyire azt a ránk maradt emlékekből ellenőrizni tudjuk. 101 Viszont Dániel próféciája óta (v. ö. Dán. 7) elterjedt a zsidóságban az a gondolkodás, amely az e világi hatalmakat és királyságokat a fenevadak képével szimbolizálta. Dániel próféciája szerint az utolsó királyság bukása után a királyságot és hatalmat „a Magasságos szentjeinek a népe" nyeri el. Az az uralkodó, aki az utolsó fenevad birodalmát is legyőzi, az Emberfia, — noha az ő harcát Dániel látomása nem részletezi. Az Emberfiának mondja az evangélista Jézust 1, 51-bén is s erre az Emberfiára vonatkoztatta a zsidó apokaliptika némely irányzata (így Énók 46—47) Isten szenvedő szolgájának Deuteroezsajásnál megrajzolt képét. Jahve szolgáját hasonlítja a próféta a bárányhoz, melyet mészárszékre visznek és a juhhoz, amely megnémul az őt nyírok előtt. (Ézs. 53, 7). Erre az Isten szolgájára „vetette az Űr mindnyájunk vétkét". Ha ezekre a szavakra figyelünk, akkor hamar észrevehetjük, hogy amit a Keresztelő az Isten bárányáról mond, gondolattartalom tekintetében emlékeztet az Ezs. 53 által Jahve szenvedő szolgájáról rajzolt képre. Ha ez a megfigyelés helye§, akkor ez azt jelenti, hogy a Keresztelő Jézust az Ézs. 53-ban található prófécia értelmében mondja Isten bárányának, vagy más szóval: Jézus mint a megígért Messiás, az Istennek az a báránya, aki Ézs. 53 értelmében hordozza, veszi magára és viseli a világ bűnét. Ezt az értelmezést alátámasztja az a megfigyelés, melyre Burney (id. h. 104 k. lpk.) nyomán több újabb kutató 15 2 utal. Ε szerint a „bárány" = amnosz szónak arámban a „taljá" szó felelhetett meg. Ez annyit jelent, mint „gyermek", „ifjú" és „szolga", (v. ö. a görög „paisz" szót!) Azonban az arám „taljá" héber megfelelője a „tálé" annyit jelent, mint „bárány", s ez a jelentés belecseng az arám formába is. A Keresztelő szava e szerint eredetileg azzal tesz tanúbizonyságot Jézusról, hogy ő Jahvenak Ézs. 53-ban megígért szenvedő szolgája, aki mint ilyen hordozza, veszi magára a világ bűnét. Ennek a szövegnek a görögbe isi Lehet azonban, hogy e megjelölésnek a nyoma mégis megtalálható a „Tizenkét ősatya testamentuma" c. pseudoepigraphikus iratban (Test. Jos. 19, 1—11 : A szarvak között egy szüzet láttam, tarka ruhába öltözve: és egy bárányt szült. Jobbján olyasvalami volt, mint egy oroszlán. A vadállatok és a kígyók támadásra indultak, azonban a bárány legyőzte és elpusztította őket). Ennél a helynél kérdéses azonban, hogy vájjon nem interpolálta-e későbbi keresztyén kéz s azért jobb számításon kívül hagyni. V. 8. Lohmeyer : Die Offenbarung des Johannes (Lietzmann, Handbuch z. NT), 1926, 51. s k. lap. 152 V. ö. ehhez még Jeremias fejtegetéseit (THW I, 342 kk.), továbbá G ο ρ ρ e 1 t : Typos, 1939, 227 k. lpk. •294
