Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
mitikus képként hallunk arról, hogy a megszemélyesített bölcseség sehol sem talált helyet a maga számára s a mennyben vett lakást. Majd eljött az emberek közé, hogy itt keressen lakást, de nem talált s visszatért a mennybe (Hénók könyve 42, 1—3). Ez a zsidó, ill. a hellenisztikus zsidóságba átváltó „bölcseség-spekuláció", melynek a további elágazásait nyomán lehetne kísérni egyebek közt Philonál is, több, mint egy fogalom vagy „eszme" köré fonódó spekulatív játék. Az „eszme" megszemélyesítésén túl felismerhetők benne ősi mitikus vonások is, úgyhogy e spekuláció gyökerei messzebbre nyúlnak vissza, mint első pillanatban gondolnók (1. alább!) Feltűnő minden esetre e spekuláció egyes mozzanatainak a rokonsága a prológus egyes mondataival, ezért érthető, ha egyes kutatók, így újabban különösen Bultmann ennek a „bölcseség-mitosz"-nak a segítségével igyekezett megoldani a prológus problémáját. 14 6 Azonban — mint újabban Bultmann maga is hangsúlyozza, — a zsidó „bölcseség-spekuláció" nem lehet a közvetlen forrása a prológusnak. Egyfelől azért, mivel nem egykönnyen gondolható el, hogyan és miért maradt volna el a prológusban minden nyom nélkül a bölcseség fogalma és került volna helyébe a „logos". Másfelől azért, mivel a késői zsidóság a bölcseséget általában a tórára, tehát a mózesi törvényre vonatkoztatta s a „bölcseség-mitosz" tulajdonképpen csak a törvényről szóló tanítás sajátos megfogalmazása költői és mitikus elemek segítségül vételével. Viszont az evangélista éppen a prológusban is szembehelyezi Krisztust a törvénnyel (Ján. 1, 17). Ha tehát a bölcseség-spekuláció és a prológus közt összefüggés van — aminthogy ez bajosan tagadható, — akkor nem annyira arra kell gondolni, hogy az evangélista (ill^ esetleg a prológus szerzője) a bölcseség-spekulációból vette a színeket a praeexistens Logos alakjának a megrajzolásához, hanem inkább arra, hogy a Logost tudatosan és szándékosan szembeállította a tórával (1. alább a 292. sk·. lp-on!). Végül a „bölcseség-mitosz" túl utal önmagán és csak egyik töredékes változata az ókori keleti, s hellenisztikus-gnosztikus szinkretizmusban nagy szerepet játszó mítosznak a kinyilatkoztatást hozó istenségről. A gnosis. b) Az újabb kutatók figyelme — részben a mandaeus iratok által tanúsított szinkretisztikus kegyesség feltárása révén, — a hellenisztikus vallástörténet vizsgálásakor egyre inkább fordult a gnosis felé. A gnosztikus rendszerek ugyan nagyon különfélék voltak, de közös jellemvonásuk, hogy mítosz formájába öltöztetve ígérik híveiknek a megváltást hozó „ismeretet", pontosabban „istenismeretet" (,,gnosis"-t). Ennek a mítosznak talán az ősformája az ú. n. „anthropos"-mitosz, 14 7 melynek ősi elemeit az újabb kutatások ókori vallásos rendszerekben főként (a védákban és mazdaizmusban) vélték megtalálhatni. Ugyanennek a mitosz146 V. ö. Bultmann tanulmányát („Der réligionsgeschiehtliche Hintergrund des Prologs zum Joh.-Ev"; „Eucharisterion. Gunkel-Festschrift", 1923, II, 3—26). Némileg módosított formában <1. fent a szövegben!) adja elő feltevését Bultmann Jánoskommentárjában. 147 „Anthropo s" görög szó s annyit jelent, mint „ember"; arám nyelven „enós", s ezért „enós-mitoszról" is beszélnek. Németül . urmenseh"-nek szokták emlegetni, de a magyar „ősember" szó egészen más képzeteket kelt, úgyhogy helyesebb, ha a görög „anthropos" szónál maradunk. Az emberről ennek a mítosznak az összefüggésében mint valami isteni lényről van szó, de az „anthropos" egyúttal úgy jelent•287
