Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
annak, hogy különösen a mult század kritikai teológiai munkájában 143 Philonál vagy általánosságban a hellenizált zsidóságban, az ú. n. „alexandrinizmus"-ban keresték a prológus logos-képzetének és még általánosabban János evangéliuma Krisztus-képének a gyökereit. „A jánosi logos-tan népszerűsített, egyszerűsített és egy történeti személyre alkalmazott, szinoptikus és páli hagyományok által módosított alexandrinizmus. De még ebben a következményeiben nagyjelentőségű metamorfózisában sem tagadja meg a logos-tan a gyökereire való emlékeztetést", — mondja ennek az iránynak egyik jellegzetes képviselője. 14 4 Philo gondolatvilágának a pontosabb megvizsgálásánál azonban kitűnt, hogy a rokonság János evangéliumával inkább csak látszólagos. Az utóbbiból ugyanis hiányzik — hogy csak erre az alapvető különbségre, utaljunk, — Istennek és a világnak az a platonikus dualizmusból folyó szétválasztása, mely Philo gondolkodására olyan jellemző. Philo gondolkodásában azért van szükség a lógósra, mint közvetítőre a világ alkotásánál, mivel Philo ilyen módon igyekszik áthidalni az Isten transzcendenciájából folyó nehézségeket. János evangéliumából, valamint a keresztyén gondolkodásból általában hiányzik az Isten transcendenciájának ez a képzete. Ellenkezőleg, az evangélista arról tesz bizonyságot, hogy Krisztus, az örökkévaló Logos az Isten szeretetének a küldötte a bűnbe süllyedt emberiséghez, aki mint ilyen volt Istennél „kezdettől" fogva. Az evangélista Istennek ezt az örökkévaló, irántunk megnyüatkozó megmentő szeretetét ismeri fel Krisztusban. Ezért a Lógósról az a legdöntőbb mondanivalója, hogy „testté lett". Philo számára a logos ugyan — gondolkodásának egyik síkjában — szinte személyes lény, de egész vallásfilozófiájával gyökeres ellentétben van mindenféle olyan képzet, amely szerint a logos emberi formát ölt, vagy éppenséggel testté lesz. Éppen ezért helytelen feltételezni Philónál, ill. a hellenizált alexandriai zsidóságban a negyedik evangélista szellemi „őstalaját", melyből gondolkodása fakadt és táplálkozott volna. A teológiai kutatás el is ejtette ezt a feltevést és az újabb kutatók más irányban keresik a probléma megoldását. Hellenisztikus vallásos áramlatok. 3. A teológiai kutatás figyelmét az utolsó emberöltőben egyre erősebben kötötték le a hellenisztikus világ különféle vallásos áramlatai. A hellenisztikus zsidóság is mutatja ezeknek az áramlatoknak a hatását, Philo pedig, mint vallásfilozófus nemcsak azt szemlélteti, hogyan hatott a görög filozófiai gondolkodás az ószövetségi szent iratokból táplálkozó zsidó kegyességre, hanem azt is, hogyan módosítja ez utóbbit a hellenisztikus valláskeveredésnek, az ú. n. synkretismusnak a sokszínű és különféle (egyiptomi, babüoniai, iráni-méd, stb.) forrásokból táplálkozó mindenféle, ma már egyenként világosan ki sem deríthető erővonala. így Philo logos-spekulációja sem tisztára a görög filozófia örökségéből táplálkozik, hanem benne is összefutnak még más oldalról jövő hatások is. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy Philo logos-tana, mint láttuk, kétirányú és 'önmagában kiegyenlítetlen. A görög filozófiából származó hatásokkal van dolgunk, mikor Philo a logost eszmének, a dolgok ősképé143 V. ö. az ú. n. liberális teológia egyik vezetőjének, Holtzmann H. J. egykori strassburgi professzornak műveit, pl. Hand-Commentar zum NT. IV. kötet, 3. kiadás, 1908, 50 k. lpk. 57. lp., Lehrbuch der neutestamentlichen Theologie, II. kötet, 2. kiad., 1911, 438 k. lpk. 144 Η ο 11 ζ m a η η Η. J.: Einleitung in das Neue Testament, 3. kiad., 1892. 444 lap. •285
