Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához

2. A prológus vallástörténeti összefüggései (Kiegészítés Ján. 1, 1—18 magyarázatához) >> A prológus János evangéliumának egyik legtöbbet tárgyalt és vitatott szakasza. A vitakérdés nem annyira a prológus értelmezése körül mozog, noha ez is igen sok és nehéz kérdést ad a magyarázónak. A vita főként a körül a kérdés körül támadt, hogy honnét származik Jézusnak az , Ige"-ként (Logos) való megjelölése. Ez a név t. i. abban a formában, ahogyan az evangélista a prológusban alkalmazza, az Üj szövetségben is egyedül áll. Noha a későbbi krisztológiai tanításban a Logos fogalom és név igen nagyjelentőségűvé vált és a használata igen elterjedt, az "Újszövetségben sehol máshol nem találkozunk vele, mint csak egyedül János evangéliumának a prológusában (de mégis v. ö. Jel. 19, 13!). Az evangélista a logos-megjelölést evangéliumának további folyamatában Jézusra nem alkalmazza. Viszont sem a prológusban, sem egyebütt nem is magyarázza a megjelölés értelmét: ez csak úgy érthető, ha azt a gyülekezetben, ill. abban a körben, melynek evangéliumát szánta, ismertnek tételezte fel. Mivel azonban ez a név az Újszövetség egyéb iratainak a bizonysága szerint semmiképpen sem lehetett az ős-keresztyénségben Jézus közkeletű megjelölése, azért magától adódik az a feltevés, hogy az evangélista e nevet valahol a keresztyénségen kívül találta és mint célja számára alkalmas megjelölést alkalmazta Jézusra. Ha ez a feltevés beigazolódnék, úgy a logos-név egyik igen fontos és tanulságos esete volna annak a sok kutató által feltételezett folyamatnak, hogy az őskeresztyénség hitét és tanítását rajta kívül álló szellemi áramlatok jelentékenyen befolyásolták és Jézus igéjének, üzenetének eredeti tisztaságát esetleg döntő módon is megváltoztatták volna. Ezt a vitakérdést rengeteg anyagával és irodalmával, megannyi, egymást kergető feltevésével még csak vázlatosan sem tekinthetjük át. Meg kell elégednünk avval, hogy néhány szempontot és azokat a legfontosabb mozzanatokat emeljük ki, melyek nemcsak a vitakérdés tárgyalásánál kerülnek mindig újból elő, hanem a prológus és vele az evangélium helyes megértése és értelmezése szempontjából is döntő jelentőségűek. A „logos" a görög filozófiában. 1. Fentebb már röviden utaltunk arra (1. 277. k. lpk.), hogyalogosfogalomnak milyen gazdag tartalma van és hogy benne a görög gondolkodás, világszemlélet és létértelmezés alapvonásai jelentkeznek. Innét érthető, hogy a logos-fogalom a görög filozófiában Herakleitostól fogva nagyjelentőségű szerephez jutott. A stoikusok (a keresztyénség keletkezése idején is egyik legbefolyásosabb, a szellemi életet és gondolkodást irányító filozófiai iskola!) a logos ( = „gondolkodás", „ész", „értelem" és pedig nemcsak az egyes ember értelme, hanem az egyetemes értelem, „szellem") fogalmával jelölték meg a világban, a mindenségben megnyilatkozó, a dolgokat harmonikusan elrendező és célszerűen munkálkodó teremtő erőt. A logos „kormányozza a világot" (v. ö. Diog. Laert. VII., 74) s ezért „isten". Ezért a gondviselés és a sors, a természet értelmessége és a természeti törvény végső értelemben azonosak a logos-szal. A világnak ez az értelmes törvényszerűsége irányítja, vezeti az egyes •283