Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához

tett világ holt tárgyai köszönhetik neki létüket, hanem tőle vette az életet minden élőlény. Az Atya a Fiúnak oly módon adott életet, hogy miként az Atyának, neki is „önmagában" legyen élete (v. ö. 5, 26). A Fiúnak nem származtatott értelemben van élete, vagyis más szóval: élete nincs alávetve a múlandóság minden teremtményt átfogó törvényének. Élete örökkévaló, isteni élet: éppen ezért van teremtő ereje. Ε fölött az isteni élet fölött nincs hatalma az elmúlásnak, még kevésbbé az Istentől elszakadt világban ítéletként mindent elsorvasztó halálnak. Ellenkezőleg, mivel Őbenne élet volt, azért tudja kiszabadítani a bűnbe süllyedt embert a halál hatalmából és tud neki a múlandóságtól független örök isteni életet adni. Mert ez az örökkévaló, isteni élet, melyet az Ige Istentől nyert, az emberek számára világosság volt: megvilágosította, az isteni kinyilatkoztatás és az istenismeret életet adó világosságával árasztotta el az embert. Ε kinyilatkoztatás fénye a „sötétségben" világít. Bennünket embereket elborít a sötétség, mely az egész világot hatalmába kerítette. Világosság az Isten Igéjéből árad ki a világra. Az igazság világossága származik tőle, mert általa ismerjük Istent, ismerjük meg igazi mivolta szerint a világot is. Az az „ismerés" azonban, amelyre a kinyilatkoztatás világosságának a révén teszünk szert, nem értelmi megismerés — noha az értelem sincs kikapcsolva belőle, — nem is eredményez kizárólag értelmünket gyarapító ismeretet, tudást, hanem egész lényünket igénybe veszi annak minden képességével, tehát akarati elhatározásával és érzelmi világának szenvedélyeivel együtt. Istennek és az ő Fiának ez az ismerése örök életet nyújt az embernek (v. ö. 17, 3). Isten örökkévaló Igéje az isteni igazságnak, a kinyilatkoztatásnak a világosságával éppen ezt az örökkévaló életet hozza ajándékul. Az Igének ez a küldetése szétrepeszti a zsidó messiás-hit szűk kereteit. Mert az Ige minden emberre kiárasztja világosságát és mindenkit részeltet az istenfiúság ajándékában, aki benne hisz. Erről az igéről, az Istennél öröktől fogva lakozó lógósról tesz tanúbizonyságot az evangélista: „az Ige testté lett". Nemcsak emberi formát öltött magára, mint ahogy a színész alakít valamely színpadi szerepet, hanem hús lett a mi húsunkból, vér a mi vérünkből. A logos felszívta, magába olvasztotta emberi létformánkat teljesen, maradéktalanul s viszont annak az egy embernek az emberi mivolta teljesen felvette az örökkévaló Igét. Az Ige a Názáreti Jézus és a Názáreti Jézus az Ige. Az Igének minden isteni méltósága és dicsősége ennek az esendő történeti személynek, az ember Jézusnak a személyében „lakozott mi közöttünk" és Jézus személyén kívül hiába keresünk bárhol, bárkinél is valamit az örökkévaló Igének, az Élet, az Igazság és a Világosság isteni csodájából. Ami ezekből köztünk, az embervilágban fellelhető, az mind az örökkévaló Igéből, Jézus Krisztustól származik. Röviden és vázlatosan ezek a legfontosabb mozzanatok, melyek az isteni lógósról szóló apostoli tanúbizonyságtétel főtartalmát alkotják. •282