Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
Az „ige" János evangéliumában. • János evangéliuma ugyanezt fejezi ki, amikor itt Keresztelő János tanúsítja, hogy Jézus, mint az Isten küldötte „Isten beszédeit hirdeti" (3, 34) s amikor Jézus arról tesz bizonyságot, hogy aki az ő igéjét hallgatja, annak örök élete van (5, 24). Életet teremtő ige Jézus igéje a csodatételekben, melyek Jézus küldetésének s vele az eszkatológiai üdvkor beköszöntének a „jeleivé" válnak: nyomukban már ebben a világban új élet támad. Igéje által az „élet kenyere" Jézus és adja az életet, Isten megújító lelkét, úgyhogy az tanítványaiban is „élő víz folyamaivá" válik (7, 38). Így Jézuséi „az örök életnek beszédei" (6, 68), az ő tulajdonai azok s egyedül ő ajándékozhatja meg velők övéit, ő, aki az Atyával való egységben Istennek az örökkévaló Igéje. Ez a vázlatos áttekintés nemcsak azt mutatja, hogy az Ö- és Újszövetség szóhasználata mennyire egységes, mikor az „ige" szólal meg benne, ill., amikor az „ige" fogalmát alkalmazza és az Isten igéjéről szól,, hanem még inkább azt, hogy amit az Újszövetség, kiváltképpen pedig a negyedik evangélium az igéről, főként pedig Isten örökkévaló Igéjéről (a Lógósról) mond, az messze túlszárnyalja mindazt, amit az Ószövetség hirdet: az örökkévaló Ige új, magasabb szinten, t. i. az eszkatológiai üdvkor tökéletességében „teljesíti be", azaz teszi teljessé és valósítja meg azt, amit az ószövetségi ígéret képszerűen, mint „az eljövendő jóknak az árnyéka" (Zsid. 10, 1) foglal magában. Mindez egyfelől azt jelenti, hogy a bibliai szóhasználat élesen, világos határozottsággal különül el a görög szóhasználattól, melynek számára — mint láttuk, — a logos mindig valamely tényálladékot kifejtő, értelmünkhöz szóló és értelmünkkel megragadható, ill. megragadandó ige. De elkülönül ez a szóhasználat mint alább látni fogjuk, 14 2 az elgörögösödött zsidóság szóhasználatától is. A bibliai Isten igéje a görög szellem által kialakított szóhasználattól elt&rően Istennek hozzánk intézett megszólítása, mely bennünket döntés elé állít. Az Újszövetség pedig egyetemlegesen arról tanúskodik, hogy az igében maga Isten közeledik hozzánk bűnös emberekhez s a testté lett Igében az isteni élet gazdag ajándékával árasztja el azokat, akik őt hittel fogadják. Ebbe az összefüggésbe kell beleállítani, amikor a negyedik evangélista a prológus központi fogalmává teszi az igét. Mivel itt „az Ige" minden körülírás és meghatározó jelző nélkül áll, azért érthető, ha felvetődött a kérdés, hogy vájjon a Logos itt a görög szóhasználat értelmében veendő-e vagy pedig biblikus értelemben. Abban az esetben inkább „értelem"-nek kellene fordítani, ebben az esetben a jelentése egyértelműen „ige". Kérdésessé válhatik a logos szó jelentése a prológusban annál is inkább, mivel a jánosi logos eredetét (erről 1. később!) sokan az ókori pogány vallástörténet olyan területein keresték, ahol a logos elsősorban a világot kormányzó immanens törvényszerűséget és értelmes rendet jelöli meg. Ezért fontos döntés az, amikor a prológus első versében a logos szót magyarul „igé"-nek fordítjuk. De igazolja ezt a fordítást nemcsak a biblikus szóhasználatnak az egész összefüggése, hanem — amint ezt majd 142 V. ö. a F ü g g e 1 é k-ben a logos vallástörténeti problematikáját tárgyaló fejtegetéseket. •280
