Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Az evangélium függeléke (21. fejezet)
egészen közel álló baráti kör szólal meg, mert sehol az evangéliumban ilyen jellegű többes számú első személyben szóló megnyilatkozás nem fordul elő, a szerző sem használ önmagáira vonatkozólag ilyen kifejezési formát. Ez a tanítványi kör tanúsítja egyfelől, hogy mindazt, ami az evangéliumban van, ő maga, „a tanítvány" írta s a benne foglaltakat is ő, „a tanítvány" tanúsítja. De tanúsítja ez a tanítványi kör másfelől azt is, hogy ennek a tanítványnak „a tanúbizonyságtétele igaz". A tanítványi körnek erre a tanúskodására az őskeresztyén egyház gyülekezetei előtt talán azért volt szükség, mivel az evangéliumot nem maga az evangélista bocsátotta közre, hanem az csak halála után került a gyülekezetek elé s így nagyobb volt annak a lehetősége, hogy valaki visszaéljen az evangélista nevével és apokrif iratot bocsásson ki, csúsztasson bele a gyülekezetek által használt, az istentiszteleteken felolvasott „írások" közé. Talán az e tájban már meginduló apokrif evangéliumok áradata is ajánlatossá tette ennek a zárszónak a csatolását. Azok, akik úgy vélik, hogy a negyedik evangélium nem származhatik János apostoltól, e versekről kénytelenek úgy ítélni, hogy benne az apokrif szerző (esetleg egy régebbi irat átdolgozója, redaktora) szólal meg. Ebben az esetben azonban az az egészen rendkívüli eset adódnék, hogy valaki tudatosan írna másnak a neve alatt — magyarul: hamisítana más neve alatt egy evangéliumot, — s egy füst alatt igénybe venné — szinte esküvésszerű formában — azt, hogy igazat mond és ír. Nem lehet valószínűsíteni, még kevésbbé elfogadható érvekkel megokolni, hogy az evangélista így járt volna el. Ezért a legvalószínűbb értelmezés az, hogy a zárszóban az evangélista tanítványi köre szól. Antik írásokban ismételten találkozunk annak a kifejezésével, hogy a tárgy bősége még sok elsnondanivalót adna, — erre már maga az evangélista is utalt, v. ö. 20, 30. Ugyanezt fejezik ki az evangélium közrebocsátói is, — tanúságot téve ezzel annak a kegyelemnek a kifogyhatatlan gazdagságáról, melyben ők maguk is részesedtek. •276 25.
