Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az evangélium függeléke (21. fejezet)

Jézus szavával figyelmezteti a gyülekezetet, hogy a vértanúság nem tartozik minden esetben hozzá az apostoli küldetéshez, Jézusnak van joga és módja arra, hogy másként rendelkezzen a tanítvánnyal, akár úgy is, hogy életben maradjon addig, „amíg el nem jön", t. i. el nem jön dicsőséges parusiájában. Jézusnak ez az igéje elterjedt a „testvérek", „atyafiak" között, azaz a gyülekezetben s félreértésre adott okot. Sokan úgy vélték, hogy Jézus azt az ígéretet adta a szeretett tanítványnak, hogy életben fog maradni, mindaddig, míg Krisztus el nem jön mennyei dicsőségében. Ezt a félreértést akarja a szerző eloszlatni hivatkozva Jézus szavának az eredeti formájára és értelmére, arra, hogy Jézus nem ígéretet adott a szeretett tanítványnak, hanem csak a lehetőséget csillogtatta meg Péter előtt. Amint láttuk, a 15. verstől fogva az elbeszélés három szakasza: Péter pásztori megbízása, a jövendölés Péter sorsáról és a szeretett tanítványnak adott állítólagos ígéret s annak helyreigazítása, csak lazán kapcsolódnak egymáshoz és a nagy halfogásról szóló megelőző szakaszhoz. Az elbeszélés keretei egyébként is teljesen elmosódnak, — az elbeszélés lezárása pl. teljesen hiányzik, vagy v. ö. a 20. versben bekövetkezett helyzetváltozást (1. fenn a vers magyarázatánál!). Ezért joggal fel lehet vetni a kérdést, hogy vájjon a három szakasz eredetileg is összetartozott-e, sőt eredetileg is hozzátartozott-e a Péter nagy halfogásáról szóló elbeszéléshez. Éppen az elbeszélés keretének a lazasága miatt számolni kell avval a lehetőséggel, hogy a három szakaszt csak a szerző — az evangélista tanítványi köre — kapcsolta hozzá a Péter nagy halfogásáról szóló elbeszéléshez. Ha pedig ez a lehetőség fennáll,, akkor megoldódhatik az a Függelékben (1. 325. lap!) érintett nehézség, mi módon lehetséges, hogy Péter előbb nyer a feltámadott Ürtól Szentlelket s csak utóbb pásztori megbízást, ill. apostoli küldetést. Mint láttuk, az ugyan nem valószínű, hogy a Péter nagy halfogásáról szóló történetben rejtőzik a Feltámadottnak az a megjelenése Péter előtt, melyről I. Kor. 15, 5 tesz említést és amelyre Luk. 24, 34 utal. Azt azonban lehetségesnek kell mondani, hogy a Péternek adott új megbízásról szóló tudósítás, amint azt a 15—18. versek elmondják, tartalmilag azt tárja a gyülekezet elé, ami azon az első húsvétvasárnapon történt, amikor Jézus megjelent Simon Péternek.. 21, 24—25: Zárószó, az evangélista tanítványi körének tanúbizonysága. Ez az a tanítvány, aki minderről tanúbizonyságot tesz s aki mindezt megírta. Mi pedig tudjuk, hogy az ő tanúbizonyságtétele igaz. De van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett. Ha valaki ezeket egyenként meg akarná írni, — úgy gondolom, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, melyeket akkor meg kellene írni. „Mindezeket, t. i. 'azt, ami az evangéliumban van, — s ehhez hozzá kell venni a 21. fejezet függelékét is — „a tanítvány" tanúsítja. „A tanítvány", akire a függelék szerzői hivatkoznak, az összefüggés szerint csak a „szeretett tanítvány" lehet, az, akit a 21. vers alapján Jánossal, a Zebedeus fiával kell azonosítanunk. Most — nyilván halála után — tanítványi köre csatolja ezt a függeléket az evangéliumhoz: „mi tudjuk", — mondják. Ezt a kifejezést nem lehet másként érteni, mint hogy a szerzőhöz 23. 24. 25. 24. 10* 275