Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
22. 23. Ezt a küldetést Jézus nem valamilyen zárt körre, egy Isten és a világ közt új közbenjáróvá tett ,,papi rend"-re bízza, hanem a tanítványnak adja. A tanítvány nem örülhet mintegy önmagában a nyert békesség ajándékának, nem élvezheti önelégült boldogsággal az üdvösséget, hanem éppen azáltal lesz a tanítvány valóban tanítvánnyá, hogy teljesíti a neki adott megbízást és Krisztus küldötteként viszi a megváltás ajándékát a bűneiben sínylődő világnak. Ennek a küldetésnek a teljesítése csak úgy lehetséges, ha a tanítvány Szentlelket kap: ezért kapcsolódik a békesség ajándékához és az apostoli küldetéshez a Lélek ajándékáról szóló ige. Benne beteljesedik, amit Jézus a búcsúbeszédekben ígért övéinek. Jézus „rálehell" tanítványaira: a görög szöveg ugyanazt a kifejezést használja, mint amelyet a görög Ószövetség I. Móz. 2, 7; Ezék. 37, 9; továbbá Sal. Bölcs. 15, ll 138 alatt alkalmaz. Ez a kifejezés azt az isteni aktust jelöli meg, midőn Isten teremtő erővel az életet adó lelket leheli rá valakire. Amikor Jézus így ilyen isteni teremtő erővel lehel tanítványaira, akkor megelevenítő, életújító Lélekkel tölti el őket: a tanítvány élete megújul Krisztus által. Ez éppen annak a Szentléleknek az ajándéka, melyet itt az evangélista elbeszélése szerint a tanítványok a feltámadott Jézustól nyernek. Sokszor felvetették azt a kérdést, milyen viszonyban van a Léleknek az az ajándéka, melyről itt az evangéliumban olvasunk, a Szentlélek pünkösdi kitöltéséhez. Az újabb magyarázók közül sokan erre a kérdésre úgy felelnek, hogy a negyedik evangélista szerint „húsvét és pünkösd egybeesik", vagy más szóval a negyedik evangélista mintegy a pünkösdi történet helyett, .annak pótlására alkotta volna ezt az elbeszélést. Ez a feltevés nemcsak azért valószínűtlen, mivel nem lehet semmi okát adni annak, miért akart volna eltérni a negyedik evangélista a meglévő hagyománytól (nem valószínű t. i., hogy az ismeretlen lett volna előtte), vagy hogy azt éppenséggel helytelenítette volna, hanem még inkább azért, mivel erre a hagyományra nincs semmiféle utalás ebben az elbeszélésben. Helyesebb feleletet tudunk adni a felvetett kérdésre, ha a két tudósításnak a belső tartalmát hasonlítjuk össze. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a pünkösdi történet arról tudósít, miként nyerte el a tanítványi gyülekezet az ószövetségi ígéret betelj esedéseképpen a Lélek ajándékát, aki által bátor vallást tesz Krisztusról. Itt ebben a történetben arról' van szó, hogy Jézus — a Paraklétosz elküldésére tett ígérete betelj esi téseképpen (v. ö. kül. 15, 26) — apostoli küldetést nyert tanítványainak megadja új életet teremtő Szentlelkének erejét, hogy küldetésüket teljesíthessék. Ehhez a küldetéshez Jézus felhatalmazást is ad: a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmát. Ez a felhatalmazás emlékeztet a Mát. 16, 18 szerint Péternek, Mát. 18, 18 szerint pedig a tanítványoknak adott felhatalmazásra, sőt végső lényege szerint vele azonos tartalmú. Csakhogy ami az idézett helyeken első sorban talán a tanításra és a gyülekezeti fegyelmezésre vonatkozik, az itt kimondottan a bűnök bocsánatával kerül a legszorosabb kapcsolatba. Jézus itt azt a felhatalmazást adja tanítványainak, — ismét nem valamely papi rendnek, hanem tanítványainak általában, — hogy ákiknek megbocsátják bűneiket, azok138 A bálványozó ill. bálványokat készítő emberről mondja Sal. Bölcs. 15, 11: Nem ismeri azt, aki őt alkotta, sem azt, aki tevékeny lelket lehelt belé, sem pedig azt, aki megelevenítő lelket lehelt belé. •264
