Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
i 3 ] 18. 19. 20. 21. 22. 23. indulatokból származó ragaszkodását és szeretetét: „Ne fogj engem!", ,Engedj el! — mondja neki, — mert még nem mentem fel az Atyához!" 18 8 A feltámadott Krisztus nem a földi életbe visszatért ember, — amint Mária gondolja, — ezért nem is lehet őt emberi kezekkel megragadni vagy fogva tartani. A tanítványokkal Krisztus most már új közösségbe lép, ők neki „atyjafiai", „testvérei". De ennek az új testvéri közösségnek az alapja az, hogy a feltámadott Krisztus az Atyához megy, a testbe öltözött Ige emberi, földi véges létformáját felváltja isteni — és ilyen' értelemben „mennyei" — létformája az Atyával való tökéletes közösségben. Ezért hárítja el a feltámadott Jézus Mária emberi ölelését és ragaszkodását. Ugyanilyen értelemben küldi üzenetét „atyjafiai"-nak, „testvérei"-nek: immár „felmegy az Atyához", elfoglalja helyét az Atya örökkévaló isteni dicsőségében. Jézus nyomatékkal mondja: „felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez". Az Atya, akihez felmegy, az ő Atyja, az egyetlen örökkévaló Isten, aki sajátos értelemben az ő Istene, mivel neki Fia, az Egyszülött, aki öröktől fogva az Atya ölén van (v. ö. 1, 18). De ez az Atya és Isten immár a tanítványoknak is Atyjává és Istenévé, kegyelmes Istenévé lesz éppen az által, hogy Krisztus az Atyához megy. Mert ebben az Atyához menetelben tökéletes a váltság' műve, a tanítványok többé nem „harag gyermekei" (Ef. 2, 3), hanem „szeretett gyermekek" (Ef. 5, 1) és — az ígéret szerint — Isten választott „népe", az Atya pedig az ő Istenük (Ez. 37, 27, v. ö. II. Kor. 6, 16; Jel. 21, 3). Az evangélista avval zárja le ezt az elbeszélést, hogy a magdalai Mária elviszi az üzenetet a tanítványoknak avval a híradással:'„Láttam az Urat!" 20, 19—23: Jézus megjelenik tanítványainak. Amikor pedig azon a napon, a hét első napján este lett s a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt szállásukon zárt ajtók mögött voltak, eljött Jézus, odaállt a középre és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Ezt mondván megmutatta nekik kezeit és oldalát. Ekkor a tanítványok örültek, mert látták az Urat. Majd ismét azt mondotta nekik Jézus: Békesség nektek! Amiképpen engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt és azt mondta nekik: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűnöket, azoknak megbocsáttattak; akikéit megtartjátok, megtartattak. 136 Megszokottabb az az értelmezés, mely szerint Jézus azt mondja: „Ne érints meg engetnet!" A latin fordítás is így érti a szöveget: Noli me tangere! Azonban a feltámadott Krisztus nem utasította el a testi érintést, amint arról nemcsak Ján. 20, 27, hanem Luk. 24, 39 is tanúskodik. Ezekkel a helyekkel szemben bajosan lehet arra hivatkozni, hogy Jézus csak Máriának tiltotta, hogy megérintse őt, mert akkor még nem ment fel az Atyához, ellenben utóbb ugyanaznap, vasárnap este mái- maga szólította fel tanítványait, hogy tapogassák meg őt, mert időközben már felment az Atyához. Ez az értelmezés már csak azért sem valószínű, mivel ez esetben Jézus akkor, mikor Máriának megjelent, valami sajátos középállapotban volna a feltámadás és a feltámadást az Atyához való menetellel lezáró új állapot közt. Erre azonban sem itt, sem egyebütt nem mutat semmi a húsvéti történetekben. Ezen felül Jézusnak az Atyához menetele a negyedik evangélista gondolkodásmódjában egyszeri és végleges dolog, nem olyasmi, hogy Jézus elmegy az Atyához, azután ihegint visszajön, utóbb mnenybe megy, stb. Jézusnak az Atyához menetele azt jelenti, hoyy mint feltámadott és meydicsűült Ur Krisztus teljesen az Atya oldalán áll. •262
