Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
pen pedig csak az vehetett részt, pontosabban a páskabárányt csak azok költhették el és az ünnepi áldozatot („chagigá") csak azok mutathatták be, akik ,.tiszták" voltak. Vita tárgya volt, hogyan értendő a „páska" kifejezés, melyet „húsvéti bárány"-nak fordítottunk. Márk 14, 12 és 14; Mát. 26, 17; Luk. 22, 8. 11. 15, továbbá az ószövetségi szóhasználat (v. ö. különösen 11. Krón. 30, 18; Esdr. 6, 21) azt tanúsítják, hogy a „páskát enni" kifejezés a húsvéti bárányra vonatkozik, pontosabban a niszán hó 14-én este tartott kultikus vacsora elköltését jelöli meg. Ha az evangélista azt írja, hogy a zsidók nem mentek be a helytartói palotába, hogy tisztátalanokká ne váljanak s „elkölthessék a húsvéti bárányt", akkor ez azt jelenti, hogy a páskavacsora még előttük volt. Más szóval, János szerint, Jézust niszán 13-áról 14-re virradó éjjel fogták el, és 14-én kora reggel adták át Pilátusnak. Mivel Jézust még ugyanazon a napon megfeszítették, azért — e szerint az adat szerint, mely egyébként pontosan beleillik a negyedik evangélista kronológiájába, — Jézus niszán 14-én halt meg. Mivel viszont a szinoptikus elbeszélés szerint Jézus még elköltötte tanítványaival együtt a páskabárányt s csak a következő napon — tehát niszán 15-én halt meg, — azért egyes magyarázók a negyedik evangélista kifejezését oly módon értették, hogy a „páska elköltése" itt nem a húsvéti bárányra, hanem a kovásztalan kenyerek ünnepe során bemutatott ünnepi áldozatra („chagigá") vonatkozik. Ez az értelmezés azonban nyilván ellentétben van a fentebb idézett ó- és újszövetségi szóhasználattal. A negyedik evangélista kifejezése elbeszélésébe úgy illik bele helyesen, ha azt a húsvéti bárány elköltésére, tehát a páskavacsorára vonatkoztatjuk. Mivel a Jézust Pilátusnak átadó osztag vezetői nem mennek be a helytartó palotájába, azért Pilátus megy ki hozzájuk, hogy értesüljön a Jézus ellen emelt vádról. A zsidók Jézust mint „gonosztevőt" adják át azzal, hogy Pilátus hajtsa végre az ítéletet, melyet a hatóság — a szinedrium — hozott. Pilátus ezt elutasítja azzal, hogy hajtsák végre az ítéletet a saját törvényük szerint. Azt az eljárást, hogy Jézust elviszik Pilátushoz, azonban úgy is lehetne érteni, hogy Pilátustól csak az ítélet megerősítését várják. Ez esetben Pilátus válasza azt jelentené, hogy Pilátus tudomásul veszi a szinedrium ítéletét,- megerősíti azt és a szinedriumra bízza annak végrehajtását-„a saját törvényük szerint". Jézust ebben az esetben megkövezéssel kellett volna kivégezni és a holttestet felakasztani. 12 0 Azonban a nép vezetői nem így és nem a saját törvényük szerint akarnak végezni Jézussal, hanem azt akarják, hogy gyalázata nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Ezért adják át Pilátusnak — nyilván mint lázadót és forradalmárt, akinek elítélése a római hatóság dolga — és ezért hangsúlyozzák, hogy nekik nincs joguk a halálos ítéletet végrehajtani. 12 1 így beteljesedik Jézus igéje (v. ö. 12, 32—33), mellyel előre megjövendölte, milyen halállal fog meghalni. Ellenfelei a keresztre akarják juttatni Jézust, hogy így teljes ellentétbe kerüljön messiási igénye a gyalázatos halállal s botrányba fulladjon, 120 Szanh. 4,7 szerint megkövezéssel kellett kivégezni egyebek közt az istenkáromlókat s Jézusnak a szinedrium előtt tett nyilatkozata a szinoptikusok szerint ilyennek számított (Márk 14, 64; Mát. 26, 65). V .ö. S t r a c k-Bi 11 e r b e c. k, id. h. I. 1023. lp. 121 Ennek az adatnak a hitelességét újabban kétségbevonták, v. ö. kül. Lietzm a n n : Der Prozess Jesu. 1931 (Sitzungsber. d. Preuss. Akad. d. Wiss., phil. hist. KI. 1931. XIV) és az ehhez kapcsolódó irodalmat (v. ö. Bultmann, id. h. 493. lap). 29. 30. 31. 32. 10* 243
