Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

2. sodik" búcsúbeszédnek az igéi inkább a gyülekezethez szólnak: Jézus igéi itt megszakítás, a tanítványok kérdései és közbeszólása nélkül következnek egymás után. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" — Jézusnak ez a biztatása az összefüggés szerint egyfelől 13, 33-ra vonatkoztatható, másfelől pedig Jézusnak arra a bejelentésére, hogy Péter megtagadja Urát. Az utóbbi értelmezés abból indul ki, hogy Jézusnak ez a bejelentése keltett nyugtalanságot és ijedelmet a tanítványok körében. Jézus biztatása e szerint az értelmezés szerint ezt az ijedtséget akarná levezetni és így bátorítani a tanítványokat. Azonban az evangélista semmit sem szól a tanítványoknak a Jézus bejelentése által okozott ijedelméről, — bármilyen érthető és feltételezhető is ez emberileg. Ezért ez az értelmezés nem is valószínű, aminthogy a gondolatmenet további folyása sem mutatja, hogy Jézus itt üyen emberi ijedelem megnyugtatására törekednék. Valószínűbb, hogy Jézus biztató szava 13, 33-ra utal vissza, ahol Jézus arról beszél, hogy csak rövid ideig lesz még tanítványaival s hogy tanítványai keresik ugyan majd őt, de még nem követhetik. Ez az ige tehát a világban élő tanítvány helyzetét mutatja: Ura nélkül üldöztetések közepette kell a tanítványnak az ellenséges világban élnie s várni Urára, amíg majd követheti őt és eljuthat hozzá. Jézus a tanítványt magárahagyatottságában akarja evvel az igével erősíteni s ezt az erősítést célozza a további telszólítás is: „Higgyetek", bízzatok Istenben és Krisztusban. Az Istenbe és Krisztusba vetett hit, pontosabban a bizodalmas hit teszi bizonyossá a tanítványt, hogy nem kell szívében nyugtalankodnia, ha elhagyatottan áll a világban és kísértések, megpróbáltatások, üldöztetések közepette nem érzi Urának megsegítő, támogató, megszabadító közelségét. Jézus biztatását azzal erősíti, hogy „az Atya házában sok hajlék van". A korabeli zsidó gondolkodás számára közismert kép, hogy az üdvözültek számára Isten „házak"-at, hajlékokat készít.

8

7 Hasonlóan beszél Jézus is arról, hogy tanítványai számára Isten az üdvözültek honában „hajlékot" készít. Jézus pedig azért megy el, hogy „helyet készítsen" tanítványainak. Jézusnak a közeli szenvedése, áldozati halála és megdicsőülése, feltámadása az „elmenetele". ,.Ha nem így volna" ha t. i. nem volnának az Atyánál hajlékok a tanítványok számára, — mondja Jézus, — vájjon azt mondtam volna nektek, hogy elmegyek és helyet készítek nektek?"

83 Nem egészen azonos szavakkal ugyan, de tartalmilag azonos értelemben mondotta Jézus 12, 26. és 32. verseiben, hogy tanítványainak önmagánál biztosít helyet és hogy magához vonzza őket, ha felmegy az Atyához. 87 A Jézus korának gondolkodását is tükröztető pseudoepigraphikus Énókiratokban olvassuk pl.: „Azután láttam a menny minden titkait... Ott láttam a választottak és a szentek hajlékait" (Hen. 41, 1—2); „[Isteni sok hajlékot készített, nagyon jő házakat és nagyon rosszakat igen nagy számban. Boldog, aki bekerül a jő házakba!" (szláv Hen. 61, 1—2). Ugyanezeket a képeket használja a zsidó írástudomány is; pl. a Kr. u. 1. század második felében élt R. Jochanan ben Szakkai beszél azokról a nagy termekről és szép táborokról, melyeket Isten a rabbiknak készített az üdvözültek honában. V. (5. V o 1 z : Eschatologie der jüd. Gemeinde, 2. kiad. 1934, 405 k. lap. 88 A mondat a görög szövegben többféleképen érthető. A megszokott magyar fordítás kijelentő mondatnak fogja fel a szöveget: „Ha nem így volna, akkor megmondonám nektek. [Mert] elmegyek, hogy ..." Ilyen értelmezés mellett azonban a szöveg semmitmondó. Jobb szöveget nyerünk, ha —• mint már Origens is tette, — a mondatot így fordítjuk: „Ha nem így volna, akkor azt mondottam volna nektek, hogy elmegyek és helyet készítek nektek". Á szöveg összefüggésében azonban ez a fordítás sem kielégítő, mert hiszen a tanítványok nem gondolhatnak arra, hogy az Atyánál számukra csak kevés hely van. így legvalószínűbbnek a fenti fordítás mondható, mely kérdésként értelmezi a mondatot. •198